Bartos Ági az idei évadban a tatabányai Jászai Mari Színház három előadásában is szerepelt – eddig csak vendégművészként, jövőre viszont már társulati taggá válik. Legújabb bemutatója a Kasimir és Karoline, amelynek női címszerepét játssza. Ennek kapcsán kérdezte a Deszkavízió. Lapszemle.
A teljes interjú itt érhető el.
Noha bábszínész szakon végzett, Bartos Ági arról számolt be, alapvetően prózai előadásokban szeretne játszani a jövőben is, de időről időre szívesen szerepelne felnőtteknek szóló bábelőadásokban, főleg, ha a tárgyjáték technikájával készülnek: “Talán, mert az az átszellemítés, ami a bábjátékban mindig egy tárgyon keresztül történik, ott a legintenzívebb, ahol nem emberi vagy állati figurákkal játszunk, hanem olyasmivel, aminek látszólag nincs lelke – de a játékban kiderül, hogy igenis van, lehet, mert minden életre kel, ha a játékos akarja, ha a fantáziája elég gazdag, elég erős, vagyis ha meg tudja tölteni önmagával.”
A Kasimir és Karoline-ről szólva úgy nyilatkozott, nagyon gazdag darabnak tartja, melynek ismerősek a főszereplői, szerethetők is, meg nem is, mert ellentmondásosan viselkednek, mint mindannyian.
Arról szólva, van-e benne és Karolinében közös pont, elárulta:
“Azt hiszem, mint minden szerepnél, bizonyos dolgokban nagyon hasonlítunk, másban meg nem. Én sem érteném Kasimirt, nekem is rosszul esne, amiért azt hiszi, hogy elhagynám egy tehetősebb férfiért csak azért, mert munkanélküli lett. Karoline azt mondja: „Az általános válságot külön kell tudni választani a magánélettől”. Lehet, hogy naiv gondolat, de én is így gondolom.
Az is jellemző rám, hogy ha bántanak, akkor visszabántok. Kasimir megalázza Karolinét, aki ezután, hiába a bocsánatkérés, elküldi őt – ezzel bünteti. Karoline naivitása bonyolult dolog: figyel a világra és sok mindennel tisztában van. Amikor megjelenik a színen Rauch és Speer, a két jómódú férfi, és Kasimirrel éppen szakított, flörtölni kezd velük. Pontosan tudja, hogy kell ezt csinálni. Ez a kettősség is sokunkra jellemző. Én is magamba szívok mindent, amit látok, hallok az utcán. Többféle személyiséget elő tudnék húzni, el is tudnám hitetni magammal, hogy az is én vagyok- csak nem teszem. Karoline megteszi, amikor csalódik Kasimirben és új stratégiákat keres, hogy ne maradjon egyedül. Ezt a csapongó állapotot ismerem, ami viszont távol áll tőlem, az a szertelen harsányság, ahogyan ez a lány az Oktoberfesten viselkedik: én inkább belülről élem meg az örömöt. Szóval, volt, ami adta magát, és volt, aminek teret kellett nyitni.”