Vérbeli színészgeneráció tagja, szüleit a művészpálya nagyjaiként jegyzik, ahogy őt és színházigazgató-rendező férjét, Puskás Tamást is. Hogy fiai követik-e őket a pályán, az majd eldől. Mindig határozottan kiáll a véleménye mellett, legyen szó szakmáról vagy családról, ugyanakkor a szelídség sem hiányzik belőle. Szegő András kérdezte a Nők Lapjában. Lapszemle.

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatja.

Puskás Tamás mesélte, hogy az elmúlt évtizedek során egyszer jutott igazi válságba a házasságuk: amikor a Nem félünk a farkastól c. előadást rendezte a Centrál Színházban. Ennek kapcsán Básti Juli elárulta:
„Az valóban nehéz időszak volt. Rojtosak voltak az idegeink. Rudolf Péterrel próbáltuk George és Martha történetét. Mindketten a szerepünk hatása alá kerültünk. Ő amúgy is mindent kipróbál, folyton új utakat keres, én más tempóban haladtam, kínlódtam, nehezen találtam az amúgy valóban elviselhetetlen asszony figuráját. Lassan megmérgezett minket a két szerep. Ahogy formálódtak a figurák, az ábrázolt házasság pokla a próbák poklává vált. Tamás pedig közénk szorult, Szkülla és Karübdisz közé. „Azért a Julinak adsz igazat, mert a feleséged?” – kérdezte Péter. Én pedig Tamásnak ugrottam: „Engem cseszegetsz, mert a feleséged vagyok!” Aztán ezeket a színházi csatákat hazavittük magunkkal, és otthon folytattuk. Kegyetlen időszak volt, de szerencsére nagyon jó előadás lett belőle. Éreztük mi is, a közönségnek is tetszett, de Tamással utána három hétig nem szóltunk egymáshoz.”

A felvetésre, miszerint a régi nagy színésznők ilyen korukban már inkább csak bevonultak a színpadra, adták, amit a közönség elvárt, amiben a legnagyobb sikert aratták, Básti Juli kifejtette: „Én szeretem az embert próbáló feladatokat. Ha próbálok, elmegyek a falig, szeretek kockáztatni, sosem elégszem meg a sikeres félmegoldásokkal. Bár a színésztől nem csak a tragédia, egy vígjáték is komoly erőfeszítést igényel, fizikailag, érzelmileg, hang szempontjából egyaránt. Például Woody Allen Central Park Westje! Az emberek ki vannak éhezve az igényes vígjátékra, az önfeledt szórakozásra. Nagy az elvárás, de nagy az öröm is. (…)Azt tudom, hogy szükségem van erős érzelmek kifejezésére, hogy időnként sírjak, dühöngjek, különben belém szorulnak a nagy indulatok. Erre jó alkalom A nevem Mary Page Marlowe című darab, amit elsodort a járvány, de szerencsére ősszel visszahozzuk, jó lesz újra játszani. Meg jövő tavasszal talán lesz egy fontos Shakespeare-szerepem is. Szóval nekem a színpad terápia is. Már gyerekkoromban azt gondoltam, a színjáték segít a lélek karbantartásában. Persze azt is élvezem, ha lubickolhatok egy szerepben, és nem kell megszakadnom. A jókedvű játék is gyógyít!”

Básti Juli arról is beszélt, fáradtabb, mint pályakezdőként, de ha dolga van, most is felszívja magát: „Én nem tudom máshogy csinálni, csak teljes erőbedobással. Ez így van. Nyáron például egy nagyon izgalmas sorozatot forgattunk a TV2-vel. A címe Pepe, április 10-től lesz műsoron. Arra például volt energiám, és élveztem is. Örömmel hallom, hogy folytatjuk. Aztán tavasztól Dés Lászlóval járom az országot, több mint tíz koncertet adunk mindenfelé…”

A kérdésre, Dávid fia színész akar-e lenni, azt felelte: „Igen. Majd meglátjuk, sikerül-e neki. De zenél is. Okos mind a három, mint a nap. Marci (Gothár Márton), a legidősebb már befutott vágó. Képzeld, idén a filmkritikusok végre neki ítélték a legjobb vágó díját. De a másik két gyerekem is tehetséges. Majd lesz belőlük valami. Ha orra buknak, akkor majd megpróbálnak mást. De a kedvüket nem szabad elvenni! A célok, a vágyak, az álmok éltetnek minket.”

A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatja.