Hogyan jut el egy nő a korai traumáktól az élet küzdelmein át az időskori megnyugvásig? Nem pszichológiai tanmesét kapunk a Mary Page Marlowe című darab ősbemutatóján a Centrál Színházban, hanem egy elgondolkodtató történetet, amely egy krimi dramaturgiájával meséli el egy nő életét, míg harmadik férje mellett végre megtalálja a harmóniát. A Mary Page szerepét játszó színésznők közül Básti Julit kérdezte az Index. 

Arról szólva, hogy a Centrál kifejezetten keresi-e az ilyen típusú darabokat, elárulta: „Igen. Sok mindenről igyekszünk beszélni – akár a me too mozgalom kapcsán –, amiről eddig nem volt szó. Itt az ideje, hogy változtassunk az életünkön mi, nők, hogy küzdjük a lehetőségeinkért, hogy ne nyomjanak le minket a pasik állandóan.”

Mary Page életében a gyerekkorától a haláláig az anya szerepe is meghatározó. Erről szólva kifejtette: „Igen, de azt is látjuk az egyik első jelenetben, hogy az anyja élete hogyan indult. A frontról hazatérő katona szerelme boldogan lefeküdt ugyan vele, de aztán huszonhárom évesen még nem kér az apaságból, minden őrá marad, miután az apa gyorsan lelép. Ez a jelenet mutatja a kezdeteket, hogy – Szűzanyám! – mindenki hurcol valami batyut. És nehéz kipakolni ebből a batyuból, betenni mindent a polcra és rendet rakni. Nem véletlen az a kifejezés sem, hogy hetedíziglen. Honnan küzdöttük fel magunkat mi, nők odáig, hogy egyáltalán beülhetünk az iskolapadba, és a mai napig miket kapunk, milyen mondatok hangzanak el? „Hogy a nők csak szüljenek inkább, hogy otthon, a konyhában a helyük…” Sokat kell még dolgozni a szemléleten és a gyakorlaton egyaránt, hogy a nők nálunk is legalább annyi eséllyel induljanak, mint Dániában, Hollandiában, Svédországban…”

„Minden abúzus, baj és sérülés azzal jár, hogy az ember fél másoknak elmondani. A színház segít a kibeszélésben, a megemésztésben. (…) Nem szabad megmaradni senki mellett, aki tönkretesz minket, akár lelkileg, akár fizikailag. Ne nyugodjunk bele! Muszáj küzdeni, nem szabad úgy meghalni, hogy visszanézve az életünkre azt kelljen mondani: mindent elrontottam. Ezt nem szabad! (…) Azt hiszem, ez a legcsodálatosabb, ahogy a darab irányt mutat: addig menjünk, amíg nem találjuk meg a harmóniát az életünkben. El kell hagyni, ami rossz, ami félelmetes, ami bánt, és el kell indulni a megtisztulás felé” – teszi hozzá a színésznő, Mary Page ugyanis eléri a legtöbbet, amit az ember egy küzdelmes élet végén elérhet, az önazonosságot, a megnyugvást.