Október 25-én, csak egy estére tér vissza a Nagyszínpadra a Collective Dope és Jenna Jalonen darabja, melyet korábban beválogattak az Aerowaves twenty20 produkciói közé, valamint 2019-ben Lábán Rudolf-díjat kapott.
Az életben minden az energiahullámoknak köszönhetően létezik. Az energiarezgések hozzák létre a ritmust, ami vezet minket és mozgásban tartja a szívünket. Ugyanazon az ütemen, ugyanazon a lüktetésen osztozunk, mozgáson és érintésen keresztül kapcsolódunk egymáshoz. De mi történik, ha elvész a „beat”?
A színpadon Jenna és Jonas, egy kortárstáncos és egy b-boy. Mindketten mesteri szintre emelték technikai tudásukat és a kontrollt a testük felett. Együtt fejtik meg és bontják szét a képzett és fegyelmezett testet, és fedeznek fel új mozgás és partnering formákat. Az aktív és a passzív. A manipuláló és a manipulált. Az „élő” test és a „halott” test.
Csatlakozik hozzájuk Adrian Newgent, aki élőben komponálja a zenei aláfestést folyamatos párbeszédben a táncosokkal. Az eredmény egy hihetetlenül fizikális, nyers, mégis intim és megható duett az emberi kapcsolatokról.
„A táncosok a testük sejtszintű memóriájával dolgoznak, és megtehetik, mert annyira profik, hogy a zsigereikben kódolt minden esés, emelés, kitartás. A szabályokat megszegni vagy átírni csak azok tökéletes ismeretében lehet, így érik el nem csak külön-külön, de egymásban is a szabadság egy különleges minőségét. Olyan mély összhang, bizalom és egymásra figyelés működik kettejük között, hogy képesek a teljes összeolvadásra, feloldva a stílus-sztereotípiákat (Jenna kortárs táncos, Jonas b-boy, de ez akár fordítva is lehetne), és a genderhatárokat is, amitől mindketten androgünnek tűnnek. (…)
A koreográfia azáltal válik igazán univerzálissa, hogy folyamatosan hömpölyög, nincsenek kimerevített jelenetek, minden csak átmeneti, máris gördül tovább a felgyorsult világban. Nincs idő még feldolgozni se a bejövő ingereket, minden reakció instant, mentes a társadalmi, kommunikációs és egyéb szűrőktől. Mindeközben rendkívül kifinomult mozgásnyelvet látunk, ami szép, de nem esztétizál, okos, de nem didaktikus, fegyelmezett, de nem merev, elvont, de nem öncélúan az, így roppant könnyű hozzá érzelmileg és asszociatív módon csatlakozni” – írta a produkció kapcsán a Szinhaz.net.