„Beleszerettünk egy színésznőbe” – Videó a Törőcsik Mari emlékestről

A színháztörténelem egyik legkiemelkedőbb alakjára, az idén áprilisban elhunyt Törőcsik Marira emlékeztek a pályatársak a Nemzeti Színház falai között. 

Többek között Bordogi Gyula is színpadra állt, aki az első találkozásukat felidézve ezekkel a szavakkal búcsúzott:

Életemben először beleszerettem egy színésznőbe. Aztán beleszeretett az egész osztály, az iskola, a filmesek, a filmeket elvitték a fesztiválokra és beleszeretett az egész világ.

„Sugallatos művész. Nem eszközeiből él, hanem eszköztelenségéből… Amit csinál, az oly végzetes és kikerülhetetlen, s oly szeszélyes és oly kiszámíthatatlan is, akár az álom, telve a zseniális rögtönzések csalhatatlan mintáival. Kivételes közvetítő” – olvasta fel Zsótér Sándor rendező a legendás barát, az egyébként idén 100 éve született Pilinszky János Törőcsikről szóló írását.

„Az intézmény másik igazgatójának fellépése a Nemzetiben a mai Magyarországon önmagában eseményszámba megy. Alföldi Róbert (…) ezúttal azonban – köszönhetően Törőcsik Marinak – egyszer csak feltűnt. Bejött a megvilágítás nélküli színpadra. Csak a hangjából lehetett tudni, hogy ő az, és elszavalta Pilinszky János négysorosát. Csak akkor kapcsolták be a fényeket, amikor meghajolt a hatalmas, kivetített Törőcsik Mari-fotó előtt. Majd levonult.

Udvaros Dorottya ezután közölte, Alföldi Róbertet láthattuk a színpadon, akinek Törőcsik annak idején – amikor a társulat szavazhatott arról, hogy a következő igazgatóválasztáson kit támogatnak – azt mondta: „Két évig észre se vettem, hogy maga az igazgató, mert nem szokott érdekelni az ilyesmi. De aztán a következő három évben megteremtett egy nagyszerű, egymást elfogadó, egymást energiákkal feltöltő társulatot”. Egészen szürreális volt, hogy ez a visszaemlékezés elhangzott a mai Nemzeti színpadján” – számolt be a HVG.

A színház mostani vezetője, Vidnyánszky Attila pedig hosszan mesélt a beregszászi emlékeiről, egész pontosan arról a momentumról, amikor Törőcsiket összekeverték Jászai Marival. 

A háromórás gála végén a közönség állva, hosszú perceken át tartó csenddel tisztelgett a Nemzet Színésze emléke előtt.

A HVG beszámolóját itt olvashatják.