A 2020-2021-es évadtól két új táncművész csatlakozik a Miskolci Balett társulatához. Mátyás Flóra és Giovanni Buttacavoli számára sűrűn kezdődik az évad, hiszen korábbi és új előadások koreográfiáit is el kell sajátítaniuk. Ismerjék meg őket egy kicsit közelebbről!

A miskolci lesz az első társulat mindkét művész számára, melyhez rögtön a tanulmányaik befejezése után csatlakoznak. A klasszikus és kortárs műfaj mellett már az évad elején kipróbálhatják, milyen gyermekeknek szóló, játékos előadásokban részt venni, így a János vitéz és a Rózsa és Ibolya mesebalettben is láthatja őket a közönség.

Ezen kívül a Hegedűs a háztetőn musicalben és az idei évad első bemutatójában, a Bál a Savoyban operettben is színpadra lépnek.

Mátyás Flóra már kiskora óta táncol és egész fiatalon elhatározta, hogy táncművész szeretne lenni.

– Hatodik osztályos voltam, amikor végleg eldöntöttem, hogy ezt szeretném csinálni. Persze megkaptam, hogy „még olyan fiatal vagy, nem tudod, hogy mit akarsz,” de utána kerültem Pécsre, és ott már biztos volt, hogy ez az én utam – meséli a táncművész, aki a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium Táncművészeti képzését végezte el, az utolsó évben pedig elkezdte a Magyar Táncművészeti Egyetemen a táncos és próbavezető szakot, moderntánc specializáción.

Mint mondja, a Miskolci Balett társulata kezdettől fogva szimpatikus volt neki. – Még nem érettségiztem, amikor az első próbatáncomra elmentem, ami pont a miskolci volt. Akkor az volt az első benyomásom, hogy ez egy olyan hely, ahova szívesen jönnék. Most pedig, amikor már volt is rá esély, hogy sikerüljön a felvételi, akkor nagyon örültem, hogy bejutottam – részletezi.

A komolyabb hangvételű előadásokat érzi közelebb magához, viszont szerinte épp „az a jó a színházban, hogy sosem unalmas.” – Még akár egy darabon belül is változhat, hogy mit kell éppen alakítani, és ez rendkívül izgalmas! – utal a rá váró különböző műfajú előadásokra és a színes repertoárra.

Giovanni Buttacavoli a harmadik olasz táncművész a miskolci társulatban. Ő is a bécsi Balettakadémián végzett, csakúgy, mint Guido Di Vona és Filippo Nestola, a Balett két másik olasz táncosa. A járványhelyzet miatt nem volt lehetősége próbatáncokra járni, azonban a szerencsének köszönhetően mégis tudott felvételizni a miskolci társulatba. Giovanni bécsi tanára és a színház balettmestere, Solti Csaba osztálytársak voltak, így értesültek róla, hogy táncost keres a Miskolci Balett.

– Négyéves koromban kezdtem el balettozni, elég aktív gyerek voltam, és ez jól lekötött. Sosem mondtam, hogy „ez az, amit csinálni szeretnék.” De aztán édesanyám elvitt egy másik városba, ahol volt egy hírhedt tánctanár. Azt mondták, „aki azután is táncolni akar, hogy nála tanult, az tényleg táncos akar lenni.” Ezután Bécsbe felvételiztem, be is jutottam az Akadémiára, majd bekerültem ennek a junior társulatába. Ezután jött a járványhelyzet és a leállás… – emlékszik vissza Giovanni, aki számára mégis „szerencsésen” alakult a járványhelyzet.

– A kényszerszünet alatt jöttem rá, mennyire hiányzik a tánc és hogy nem akarok mást csinálni. Mondhatjuk, hogy ha nem jött volna a járvány, már nem táncolnék. Nagyon sok stresszel és erőfeszítéssel jár ez a szakma, és egy idő után bele tud fáradni az ember, és kezdtem én is ezt érezni, gondolkodtam, hogy abbahagyom. Azonban már annyi ideje az életem része a tánc, hogy tudtam, hogy folytatnom kell. Jó döntésnek bizonyult, hiszen most itt lehetek – teszi hozzá a táncművész.