Én nem értek ehhez, én érzek ehhez – vallotta Kézdi Imola Miniallűrök című verseskötetének kolozsvári bemutatóján. A Jászai Mari-díjas erdélyi magyar színésszel Balázs Imre József  költő, irodalomkritikus, szerkesztő beszélgetett a Planetarium kávéházban.

Balázs Imre József ajánlotta a Koinónia kiadó figyelmébe a színész verseit, aki a könyv megjelenése előtt már publikált a Korunk és a Helikon folyóiratokban.

A szerző úgy érzi, hogy ennek a kötetnek a megjelenése nem egy váltás számára, egyik művészeti ágból a másikba, hanem valami újnak a kezdete. Valószínűnek tartja, hogy azért kezdett el éppen most verseket írni, mert a színház mellett, ami nagyon hangos volt nagyon sok ideig, nem történt meg az elcsendesülés, egészen 2019-ig, a pandémia kezdetéig.

Ebben a csendben hallottam meg ezeket a verseket, amelyek talán mindvégig ott voltak velem, csak nem volt elég csend, hogy meghalljam őket.”  – magyarázta a költő.

Ahogy Balázs Imre József fogalmazott, egy lélegzetvételű versek jelennek meg a kötetben, amelyek a telefonon nagyjából egy képernyőnyi hosszúságúak. Legutóbb azonban egy „kokett-szonettet” kapott Kézdi Imolától. Ez a színház, az életem és párkapcsolataim esszenciája, ez az első sóhaj, ami kijött belőlem”  – összegezte a költő a kötetét.

Folytatás és még több információ itt.