Benedek Miklós: „Én megkaptam a legnagyobb ajándékot: egész életemben azt csinálhattam, ami a hobbim, a szenvedélyem”
2023. október 7., szombat 10:38
A páratlanul gazdag színészi pálya mellett a családi boldogságból és tragédiákból egyaránt kijutott a frissen megválasztott Nemzet Színészének – írja a https://story.hu/.
Egyedül volt otthon, amikor csörgött a telefon, és a Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila hívta. Közölte vele a hírt, hogy a nyáron elhunyt Balázsovits Lajos helyére őt választották be a neves társulatba. „Az ilyen örömök azok, amik elnyomják a problémát, a rossz dolgokat, hiszen sok minden történt az emberrel… Ezek a pillanatok igazolják, hogy van jó is az életben. Az is sokat segít, hogy még mindig dolgozom, ez egy mentőmellény az élet nehézségeiben” – nyilatkozta nem sokkal később a színművész.
Benedek Miklós azt mondta korábban a Storynak, édesapja, Benedek Tibor, a Vidám Színpad ünnepelt színművésze miatt akart e pályára lépni. „Nagyon élveztem, hogy édesapámat lépten-nyomon felismerték, megszólították. Arra vágytam, hogy egyszer majd én is olyan híres legyek, mint ő.”
A Story-nak azt is elmondta: „Én megkaptam a legnagyobb ajándékot: egész életemben azt csinálhattam, ami a hobbim, a szenvedélyem, játszhattam. És mögöttem mindig ott volt a családom, a feleségem és a két fiam. Amíg élek, nem felejtem el a napot, amikor megláttam Évit. A Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Cigánybáróban játszottam, ő pedig a Trójai nőkben statisztált. Ő nem színész. Jelmezeket készített, pantomimművész volt, így nem is dolgoztunk együtt, de egy kollégiumban laktunk. Egyszer kinéztem az ablakból, és megláttam. Sok szép lánnyal napozott együtt az udvaron, de nekem ő volt a legszebb. Egymásba szerettünk, egy évig jártunk, aztán összeházasodtunk, és egy évre rá már meg is született Tibor, aztán nyolc évvel később Albert. Abban az időben rengeteget dolgoztam, akkoriban teljesedett ki az életem, ezért sajnos csak keveset voltam otthon. De nagyszerű és türelmes asszony az én feleségem, soha nem volt számonkérés, nem kaptam szemrehányást. Pedig lehet, hogy néha jobb lett volna a fejemre koppintani egy picit” – mondta.
A lap arról is beszámolt, hogy Benedek Miklós folyamatosan követi a tanítványai sorsát: „Húsz évig tanítottam a Színművészeti Főiskolán, és két saját osztályom is volt. Nagyon jó látni őket, mint kész művészeket, édesanyákat, édesapákat. A tanítványaimnak ma is követem a munkásságát. Eljárok az előadásaikra, megnézem őket. Sokszor hívnak, ma is kikérik a tanácsomat, és ez nagyon jó érzés.”