Idén július 30. és augusztus 3. között tartják Dél-Baranyában a 17. Ördögkatlan fesztivált. Mentés másként – ez az idei jelmondat, ami a múlt és a jelen találkozására utal. A lassan nagykorú fesztivál szellemiségéről, díszvendégeiről, különlegességeiről Bérczes Lászlóval, az Ördögkatlan egyik alapítójával beszélgetett a https://jo.444.hu.

„A fesztivál olyan, mint egy gyerek, hogy örülsz neki, de rengeteg feladattal jár és néha jó lenne valami mást csinálni, de az a gyerek már van. Aztán egyszer csak az a gyerek 17 éves lesz, már rég leszakadt rólad, már azt se tudod, hova kapjál, hol van, mi van vele, de még mindig szeretnéd gondozni, szeretni, és hogy legyen a tied. Mi most itt tartunk, szeretnénk, hogy ez még mindig a mienk legyen Mónival és azzal a csapattal, ami összejött az évek alatt” – mesélte Bérczes László a jo.444.hu-nak.

Korábbi interjúkban említette, hogy megfordult a fejében, hogy kiszállna a szervezésből. Arról szólva, miért maradt mégis, kifejtette:

„Maradjunk a gyerek hasonlatnál: van, amikor el kell engedni azt a gyereket, hadd csinálja magától a dolgait, örülsz, ha találkozol vele, de már önálló. Egy fesztivál persze magától nem működik, de tény, hogy ha akarnám – az életkoromból fakadóan is -, nagyvonalúan elengedhetném a dolgot. Ez nem egy rossz tulajdonság, szerintem akkor engedje el az ember, amikor még virágzik, amikor még minden jól van, vagy hogy ezt a közhelyes, de hát attól még igaz dolgot mondjam, a csúcson kell abbahagyni.

Ezek mind bennem voltak, de mivel Mónival a kettőnk szüleménye a fesztivál, ebben nem lehet egyedül dönteni. És akkor végül a sok hezitálás közepette abban maradtunk, hogy ameddig tudom, ameddig tudjuk, csináljuk. És ezt ketten fogjuk abbahagyni, ha egyszer abba kell hagyni.”

„„Muszáj mulatságnak lenni”. Ezt már rég nem a Mulatság című előadásra értem, hanem – visszatérve a kezdő kérdésre – arra, hogy én még nem adtam fel. Van egy belső kényszer, hogy amíg él az ember, addig muszáj igyekezettel lenni” – magyarázza a fesztiválszerevező.

„A Katlanon megtörténnek velünk a dolgok, nem befizetünk, elvárunk, megkapjuk, kipipáljuk, hanem részesei vagyunk a programoknak. Mondok egy példát: augusztusban majd bemegyek a beremendi katolikus templomba, mert Háy János réges-régi magyar versekből írt, új verseire írt zenét a Szent Efrém Kórus, ezeket adják elő. Biztos előtte már ott ácsorgunk, beszélgetünk, Háy János ott áll köztünk, meg a kórus tagjai, utána beszélgetünk, egyszerűen közösen éljük meg ezeket. Ez egy kulturális közösségi esemény, és kis közösségekre, ha valamikor, most szükség van” – tette hozzá.