15. alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Fesztivált augusztus 2. és 6. között. Az egyik főszervezővel, Bérczes Lászlóval beszélgetett a HVG arról, hogy milyen út vezet a fővárosi elefántcsonttoronyból a vidéki pajtákig, és felül lehet-e emelkedni a folyamatos acsarkodáson.

A teljes interjú ITT olvasható.

Az Ördögkatlan Fesztivált nem véletlenül nevezik összművészetinek – a számos baranyai helyszínen (Nagyharsány, Beremend, Villánykövesd, Vylyan, Mokos) programokat kínáló fesztivál nem egy műfajt szolgál ki, hogyan is tehetné, amikor az alternatív rockzenétől a komolyzenéig sok minden jelen van itt. „Van, akinek esze ágában sem volt, hogy valamin részt vegyen, majd rájön, hogy annál nincs is jobb a világon” – mondja Bérczes László, aki szerint a fesztivál különlegessége, hogy „amit Pesten az elit valamilyen elefántcsonttoronyban meghallgat és megnéz, azt mi levisszük pajtába, istállóba, vidéki falvakba – az elit művészetekről és művészekről pedig kiderül, hogy valójában hétköznapi, bárkit megszólítani képes alkotások és egyszerű emberek.” (…)

A Bérczes László által rendezett tavaly szeptemberi Törőcsik Mari emlékestet a Nemzeti Színházban (a HVG korábbi cikkét itt olvashatja róla) sajnálatos módon a televízió nem rögzítette, de egy kétkamerás, amatőr felvételből összevágtak egy filmváltozatot, amelyet augusztus 6-án az Ördögkatlanon megtekinthetnek a nézők.

„Ez egy olyan esemény volt, amely magát az Ördögkatlant is kifejezi. Olyan alkotók, kivételes művészek léptek színpadra, akik az elmúlt idők viharaiban már köszönőviszonyban sincsenek – egy színpadon állt például Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila. Ez természetesen Törőcsik Mari mindenen felülemelkedő nagyságának köszönhető, és pontosan a Katlan törekvéseit mutatja fel, ahonnan száműzzük a politikát.”

De valójában elindulhat-e ma párbeszéd különböző világnézetű emberek között? Bérczes László, aki szkeptikusnak vallja ugyan magát, és elsőre nemmel válaszolna a kérdésre, végül mégis azt mondja, hogy lehetséges: „Vállalt naivitással azt mondjuk, hogy elindulhat, pontosan ez az öt nap a bizonyíték.”

Bérczes szerint „az emberek többségében, még ha nem is mondják, ez a vágy ott van. Mindannyian szeretetben szeretnének létezni, nem folyamatos acsarkodásban és konfliktusban. Nincsenek illúzióim, az Ördögkatlan öt napja a nagyvilág öt napjához képest egy porszem, de vállalt naivitással azt mondjuk, hogy lehetséges a párbeszéd.”