Bérczes László: „Rettegek a rendezéstől, mégis újra és újra keresem ezt a rettegést”
2021. június 24., csütörtök 06:26
Június 23-án mutatták be a Szkéné Színház és az Ördögkatlan Fesztivál koprodukciójában Háy János Elem című darabját. Az előadás rendezőjével, Bérczes Lászlóval beszélgetett Papp Tímea.
A teljes interjút ITT olvashatja.
Ez az ötödik Háy-rendezése. A kérdésre, miért valók Neko az ő történetei, Bérczes László elmondta: „Hozzám nagyon közel áll János bármely írásának az a fajta konkrétsága, ami által időben és térben megragadható szereplők és helyzetek vannak, miközben nem éri be az idő és tér által felkínált végleges magyarázattal. (…) Darabjainak többsége itt és most játszódik, de egyik sem pusztán a társadalmi berendezkedésről állít valamit, hanem a létezésbe vetett ember születéssel, halállal, szeretettel, gyűlölettel, létező vagy nem létező Istennel való találkozásairól. Ilyen értelemben elégedetlen vagyok, ha a Nehéz kapcsán, akár egy mégoly pozitív kritikában is, az alkoholizmus által felzabált főhős pusztulását emelik ki. Mert ez igaz, és örülök, ha ezt is sikerül megmutatni, de lényegileg ez egy létdráma. Mint ahogyan az Elem is az, pedig itt is az aktuális jelenben vagyunk, és két idős ember, egy házaspár leghétköznapibb, úgymond bagatell dolgaival találkozunk.”
Annak kapcsán, hogy az Elem létrehozásában az alkotótársak között szerepel ismét Mucsi Zoli, Rozs Tamás, Kiss Móni, Cziegler Balázs, tehát Kerekes Éva kivételével mind állandó munkatársai, úgy fogalmazott: „Kellenek biztonságot adó, ismerős kapaszkodók, és kellenek kihívást jelentő, ismeretlen motívumok. Ismerős a munkatársak többsége, de „ismeretlen” az egyik főszereplő, Kerekes Éva. Persze jól ismerem őt, régi vágyam volt, hogy együtt dolgozzunk, hiszen kivételes, nagy színésznőnek tartom. Az már olvasópróba első tizedmásodpercében látszott, hogy Évi és Kapa szinte „egy pár”, nagyon értik-érzik egymást, azonnal tudhattam, szerencsém lesz velük, ahogyan nekem általában szerencsém van a színészekkel.”
Bérczes László azt is elárulta, már gondolt arra, hogy nem rendez többet: „Csakhogy egyszer már igent mondtam egy rendezésre – Kanadába hívtak vissza, a Shaw Festival Theatre-be -, de ez a munka a pandémia miatt elmaradt. Viszont pár napja kaptam egy levelet a színháztól, miszerint ha a vírus is megengedi, várnak vissza 2022-ben. Most úgy gondolom tehát, hogy Branden Jacobs-Jenkins kortárs amerikai szerző Everybody című darabja lesz az utolsó. Ez egy kortárs Akárki-történet. Szóval a halálról szól. Meg az életről. Meg arról, hogy folyamatosan rettegek valamitől – a rendezéstől -, és mégis, újra és újra keresem ezt a rettegést. Mint amikor a szorongás világbajnoka megpróbálja saját csúcsát megdönteni. Sikerülni fog.”