Ritkán beszél az énekes-színész a házasságáról, legújabb dala azonban szerelmi vallomásnak is beillik. Ennek kapcsán pedig őszintén mesélt Bata Évához fűződő szövetségéről, és arról is, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.
Egy színházi próbafolyamat során szerettek egymásba 2019 januárjában, egy évvel később már különleges próbatétel elé állította őket az élet: együtt kellett szembenézniük a pandémiával. Ám olyannyira jól vették az akadályokat, hogy 2021-ben megérkezett kislányuk, Flóra. Nemrég jelent meg Zoli Viharfelhő című új dala, aminek a szövegét is ő írta, és amiben ennek az időszaknak a tanulságairól énekel – számolt be a Best.
A kérdésre, hogyan született meg ez a személyes indíttatású dal, elárulta: “Éppen Vicát (Bata Éva, Zoli felesége – a szerk.) vittem haza az anyukájához. Még nagyon friss volt a kapcsolatunk, de már akkor lehetett látni, hogy ebből valami nagyon jó dolog lesz. Jöttem haza az autópályán, és éppen azon gondolkodtam, hogy mi lesz velünk, hogyan alakul majd a közös jövőnk. Miközben ezen pörgött az agyam, átvonult előttem egy nyári zápor. Ez ihlette a verset, amit akkor írtam, és amiből ez a dal született. A pandémia alatt világossá vált számomra, hogy ezekben a rossz helyzetekben, a külső nyomás hatására a bajban derül ki igazán, hogy két ember mennyire tartozik össze, hogy valódiak-e az érzelmeik, vagy csak álarcot hordanak. Összezárva tudsz meg sok mindent az emberről. Mi Vicával a járvány miatt nagyon hamar belekerültünk egy ilyen helyzetbe. A sors azt mondta: “Tessék, próbáljátok ki, hogy működik ez a dolog.” Nem volt munkánk, el kellett gondolkodni, hogyan lesznek az anyagiak, egyfolytában otthon voltunk kettesben. A kialakult helyzet a kapcsolatunk dinamikáját is megváltoztatta, minden gyorsabban történt, mint “békeidőben”. Ha visszagondolok, két év alatt mintha tízet éltünk volna le együtt. Szerintem sokan vannak úgy most a világban, hogy ez idő alatt tanulták meg, kik azok, akikre valóban számíthatnak. Amikor a kinti világ szétesik, csak az fontos, hogy otthon van-e valaki, akivel össze tudsz kapaszkodni. Számomra kiderült, hogy van, és ez nagyon jó érzés. Erről szól ez a dal. Amikor a feleségem azt újságolja másoknak, hogy ezt a dalt neki írtam, az megmelengeti a szívemet, mert látom, mennyire büszke rá. Olyan ez mint egy szerenád, csak jobb, mert nemcsak ő hallja, hanem mindenki.”
A színész azt mondja, minden nehézség ellenére örült annak a sorsfeladatnak, amit az elmúlt évek elé állítottak: “Ez a dolog nem arról szól, hogy az ember kimondja: most már örökké így lesz, hiszen történhet bármi. Azt jelenti, hogy megláttam a másik valódi arcát, megismertem a lelke legmélyét, és ott, a mélyben alakult ki a kötődés, nem csak a felszínen. (…) Sok barátság, szakmai kapcsolat számára is próbatételt jelentett az elmúlt időszak, és nekem is át kellett értékelnem dolgokat. Nincs bennem harag emiatt, mert végül is az jó, hogy világossá vált, ki az, aki elkapja a kezem, amikor rázkódni kezd körülöttem a világ, és ki az, aki lök rajtam egyet.”
A színész azt mondja, arra a boldogságra, amiben most él, meg kellett érnie: “Bízom benne, hogy lesznek jó televíziós és jó színházi feladataim is. De tény, inkább kevesebbet vállalok. Volt az életemnek más szakasza, amikor hajtottam a munkát, és háttérbe szorítottam a magánéletem. De ezen változtattam.”
A teljes interjú a Bestben olvasható.