Bereczki Zoltán az elmúlt hetek bezártságáról és a karantén élményeiről mesélt.
„Ha két ember össze van zárva, az bizonyos dolgokat felgyorsít, vagy éppen felerősít. (…) Most, hogy kezd újraindulni az élet, sokan kérdezgetik, várjuk-e már a bezártság végét. Mi pedig őszintén feleljük: nekünk jó így ez a pici szünet. Nem mondom, hogy örökké maradjon így, de a stressznek, a rohanásnak nem kellene visszajönnie az életünkbe. (…) Alapvetően magányos figura vagyok, de kellettek a beszélgetések, ahogyan az is, hogy egymásban és a családunk tagjaiban is tartsuk a lelket” – magyarázta a Bestnek a színész.
Bereczki Zoltán arról is beszélt, úgy érzi, sokkal tisztábban látja magát: „Meg tudtam fogalmazni, hogy mi az a régi életemből, amit magammal kell vinnem, és melyek azok, amiket el kell engedni. Valahogy minden a helyére rázódott, és ez hatalmas megkönnyebbülést jelent. A tárgyak között is szortíroztam. Többet adtam ajándékba, dobtam ki, mint amennyit megtartottam”.
,,Régen könnyebb volt eltéríteni a terveimtől. Kevésbé voltam kitartó. Ha jött egy telefonhívás, gyorsan lemondtam például az edzésről. Ezen mindenképpen változtatni szeretnék. Továbbra is oda akarok figyelni a tevékeny pihenésre. Arra, hogy legyen időnk egy jót beszélgetni, egy jót társasozni, és ha éppen úgy tartja kedvem, elvonulni egy kicsit. Meg akarom őrizni mindazt, ami jó volt a karanténban. Ami a munkát illeti, hamarosan elkészül a közös dalunk Rúzsa Magdival, remélem, mihamarabb újra játszhatom a monodrámámat, a Dolgok, amikért érdemes élni a Játékszínben. Új színháziterveim is vannak, de hogy pontosan mik, az egyelőre maradjon titok” – számolt be Bereczki Zotlán.
Forrás: BEST