Az alapításának bicentenáriumát ünneplő Miskolci Nemzeti Színház a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Schauspielhaus Zürich előadásait hívta meg a Színházi Olimpia keretében. A fesztiválról és az ünnepi évadról a Nemzeti Magazin kérdezte Béres Attila igazgatót. 

– Mikor figyelt fel először a Színházi Olimpiára?

– Akkor kezdett foglalkoztatni igazán ez a fesztivál, amikor kiderült, hogy Magyarországon lesz a 10. Színházi Olimpia. Korábban nem sokat tudtam róla. Nyilván szakmai szempontból fontos minden ilyen seregszemle, de annak különösen megörültem, hogy Budapesten kívül a vidéki színházakban is lehetnek, lesznek vendégelőadások. Ennek köszönhetően mi is ki tudjuk egészíteni, tartalmasabbá tudjuk tenni a Miskolci Nemzeti Színház fennállásának 200. évfordulója tiszteletére tervezett ünnepségsorozatot.

– Ez a színház persze már nem az a 200 éves színház…

– Hogy pontosak legyünk az évfordulót illetően: a mai Magyarország területén 200 évvel ezelőtt, 1823. augusztus 24-én Miskolcon nyílt meg az első magyar nyelvű kőszínház. A miskolciak akkor is szerették, támogatták a színművészetet. A felajánlásoknak, önkéntes adakozásoknak köszönhetően avatták fel a mai Déryné utcában az első színházépületet, majd miután az 1843-as nagy miskolci tűzvészben leégett, 1847-ben kezdődött meg a társulatnak ma is otthont adó színház építése. 

– A Színházi Olimpia kicsit korábban lesz, mint a születésnap.

– A felkészülés már régen elkezdődött. Például az évforduló tiszteletére meghirdetett drámaíróverseny eredményét már tavaly kihirdettük. Eredetileg szerettük volna a mai nyári színház területén, körülbelül az eredeti helyén felépíteni annak az egykori, kőből és fából emelt színháznak a kicsinyített mását, és itt rendeztük volna meg a Tatárok Magyarországon című Kisfaludy Károly-darabot, mivel 200 évvel ezelőtt is ez volt a nyitóelőadás. De a gazdasági nehézségek miatt erről le kellett mondanunk. A mai nagyszínpadon lesz a bemutató. Szerencsére a 10. Színházi Olimpiának köszönhetően több igazán értékes előadással tudjuk megajándékozni a város színházbarát közönségét.

– Jó olimpiai helyszín, technikai szempontból megfelelő a miskolci színház?

– A színház épületére ráférne egy felújítás, de szerencsére a színpadtechnika rendben van. Semmi akadálya a vendégelőadások befogadásának.

– Az intézmények választhattak a 10. Színházi Olimpia lehetséges előadásaiból. Miskolcon mi volt a szempont? Miért éppen Kolozsvár? Miért éppen a svájci társulat? 

– Azt hiszem, különösebben nem kell indokolnom, hogy itt a helye a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak. Az ottani társulat 1792-ben alakult, a magyar nyelvterület első hivatásos színtársulataként, 1821-ben ott nyílt meg az első magyar nyelven játszó kőszínház. A mai, a kiváló rendező, Tompa Gábor által vezetett társulatot több évtizede Európa legjobbjai között tartják számon. Nekünk olyan ez a színház, mint az idősebb testvér. Az ő meghívásuk olyan, mintha közeli rokonok látogatnának meg bennünket, mivel magam is erdélyi születésű vagyok.

– A szülővárosa Marosvásárhely. Az ottani színházat is hívhatta volna.

– A választásunkban – a szakmai elismertség mellett – a miskolci színház 200 éves évfordulója volt a döntő szempont. A marosvásárhelyi színház jóval fiatalabb, mint a kolozsvári, de már a mi igazgatásunk alatt rendezett első, 2013-as Határtalan Napok keretében is vendégszerepelt Miskolcon a színház Tompa Miklós Társulata. Abban is biztos vagyok, hogy jönnek még Miskolcra a marosvásárhelyi kollégák.

– Nézzük a svájci társulatot! Őket miért választotta?

– A Schauspielhaus Zürich meghívását sem kell különösebben indokolnom. A sírás (A sejtés) rendezője, Christoph Marthaler a színházi szakma olyan óriása, mint mondjuk a fociban Lionel Messi, vagy a teniszben Rafael Nadal. A mai színházi világban Marthaler iskolát, saját színházi nyelvet teremtett, mint mondjuk a nemrég elhunyt Peter Brook. A két miskolci előadásra a jegyek árusítását csak márciusban kezdjük, de már előre félek, hogy olyan nagy lesz a szakmai érdeklődés – külföldről is –, hogy nem marad elég hely a miskolciaknak. 

– Az olimpia honlapja szerint lesznek még további meglepetések is.

– Jeruzsálemből jön egy táncszínház, a Vertigo Dance Company, majd pedig ősszel a Tartuffe-előadást hozza el Párizsból Miskolcra a Comédie-Française. (…)

– Tagja a 10. Színházi Olimpia felügyelő bizottságának…

– A felügyelő bizottság a törvényes működéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Nagy felelősség a tagjának lenni, büszkeséggel tölt el, hogy segíthetek.

A teljes interjú ITT érhető el.

Filip Gabriella interjúja eredetileg a Nemzeti Magazin, X. évfolyamának 5. számában jelent meg.

Az aktuális szám ITT érhető el.

A Nemzeti Magazin korábbi számai itt találhatók.