Nem adják meg maguknak az emberek, vagy nincs olyan erő bennük, ami segítené őket abban, hogy nyugodtan merjenek nemet mondani – mondta a HVG-nek Béres Ilona színművész. Szentgyörgyi Rita kérdezte. Lapszemle.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, hogy viseli, hogy mára csökkent a szakma képviselőinek presztízse, Béres Ilona elmondta: „Kíváncsisággal állok mindenhez. Egy-két kollégám sírdogál, hogy nem találkozott Csehov-, Shakespeare-szerepekkel. Euripidésztől Csurkáig sokfélét játszottam. Minden korszakban mázlista voltam, nagyon gazdag pályára nézhetek vissza. Semmi sem maradt ki az életemből. Hosszú idő után elmentem a Vígszínházba, és megnéztem Az üvegcipőt. Még kötődöm is hozzá, játszottam benne hajdanán. Ünneplőbe öltöztettem a szívemet, mint a Róka A kis hercegben. Nagyon elszomorodtam, mert üvegcipő helyett bakancsot láttam. De hogy valami jót is mondjak, mélyen meghatott Mácsai Pál, hogy a színikritikusok díjának átvételekor engem is felsorolt mint akitől tanult.”

Elintézte egykor a magyar színészeknek, hogy biztosítva legyenek a filmforgatásokon. Arról szólva, hogy a fagyos Dunán szerzett bátorságot, hogy beperelje a Mafilmet, úgy fogalmazott:

„Dühös tett volt a részemről, azért, mert ezt művelte velem a stáb, kiszolgáltatott helyzetbe hoztak. Amikor kórházba kerültem, bejött hozzám a szakszervezetis, hogy maradjak csendben, mert rosszul fogok járni. Három év alatt eljátszottam tíz filmszerepet, utána nem játszottam el még harmincat. (…) A tehetségemet nem vették el. Csodákat játszottam színházban, rendkívül nagyszerű rendezőkkel.”

A női méltóságot szokta manapság hiányolni. Arról szólva, hol csúszott el a dolog, úgy vélekedett:

„Eleve a méltóságot hiányolom. Nem adják meg maguknak az emberek, vagy nincs olyan erő bennük, ami segítené őket abban, hogy nyugodtan merjenek nemet mondani. Amit hitelesen éreznek, azt vállalják fel! Lehet, hogy pillanatnyilag negatívumot szül, de hosszú távon egyenesíti a gerincet.”

A színházi szakmán átviharzó me too-ról is beszélt: „Azért haragszom a me toora, mert lecsillapítja a férfiakat az udvarlásban. Egy-egy simogatás nem mindig tolakodás, lehet kedvesség is. Valami szépség hiányzik most a kapcsolatokból, a férfiakban jó nagy adag gátlást ültettek el. Ha visszaélnek a helyzetükkel, és kihasználják a nőket, azt büntetendőnek, börtönbe valónak tartom.”

A kormányhoz lojális művészeket, intézményeket támogatják, a többi boldoguljon, ahogy tud. Béres Ilona elárulta, egykori MASZK-elnökként mi erről a véleménye: „Mélységesen nem tetszik a tendencia, ami felé a dolgok haladnak. A színházban nincs politikai jobb- és baloldal. Maximum annyi, hogy jobbról bejössz, balra kimész. Ami pedig a büfében elhangzik, magánügy. Szakonyi Károly hívására lettem az MMA rendes tagja.

A székfoglalómban arról beszéltem, hogy „nagyon-nagyon sok mindent játszottam életemben, ásót még soha. És ha csak egy ásónyomnyit tudok betemetni a szakmában húzódó árokból, akkor már volt értelme annak, hogy belépjek az akadémiába.”