A frissen kinevezett igazgatóval a HVG beszélgetett vezetői tapasztalatokról, az SZFE ügyről, a Nemzeti Színházról és a Karinthy Színházzal való terveiről.
A teljes interjú a HVG 360-on olvasható.
Berettyán Nándor a HVG kérdésére elmondta, nem számított arra, hogy felkérik a Karinthy Színház vezetésére, de úgy érzi, hogy „ha ilyen fiatalon kapok egy felkérést, nem utasíthatom vissza”. És bár korábban nem látott előadást a teátrumban, mára már többet is megnézett felvételről.
A kérdésre, elég tapasztalt-e 28 évesen színházat vezetni, úgy válaszolt, hogy anno Csiszár Ime, Zsámbéki Gábor és Vidnyánszky Attila is nagyjából ennyi idős volt, amikor először vezetett színházat. És reméli, hogy mások is hamarosan ilyen helyzetbe kerülnek a korosztályából.
Azt is elárulta, Vidnyánszky is úgy gondolta: jó lenne fiatal ember a Karinthy élére, „de nagyon félt engem”.
A Karinthy Színház viharos átalakulásáról így beszélt: „Karinthy Márton beteg volt már, amikor több embert is megkeresett, hogy mi legyen a színháza jövője, de váratlanul felgyorsult a betegsége. Vagyis egyszerűen nem maradt ideje, hogy eldöntse, kinek adja át a színházat, amely a halála után anyagilag oda jutott, hogy ha valaki nem száll be, akkor be kell zárni.”
(Karinthy Márton színháza művészeti vezetésére Földes Eszter színésznőt jelölte ki, aki meg is kezdte a munkát. „Mint ahogy az a sajtóban is számtalan helyen napvilágot látott, a Karinthy Színház művészeti vezetői posztjának betöltésére felkérést kaptam a három tagú ügyvezetéstől Karinthy Márton halála után pár nappal. Az ügyvezetés egyik tagja azóta tagadja, hogy Karinthy igazgató úr választott volna ki, még életében erre a feladatra. Nekem mindenesetre hatalmas megtiszteltetés, és öröm volt annak a ténye, hogy Marci ennyire megbízott bennem szakmailag, emberileg egyaránt” – fogalmazott korábban Földes Eszter.
Azt is hozzátette: „A hármas ügyvezetés két tagja hozott egy döntést, amiből a harmadik felet valamilyen okból kizárták. Tettem még próbálkozást az együttműködésre, sajnos sikertelenül. Nem teljesen látok tisztán, az ügy részleteit tekintve. Csak annyit tudok, amennyiről tájékoztatást kaptam később az ügyvezetőktől. Elnézést, ha tévedek esetleg a részletekben. A végeredmény rám nézve biztos. Ezúton szeretnék elnézést kérni azoktól a kollégáktól, akiknek jeleztem a jövőbeni közös munka igényét, és bocsánatot kérni, hogy nem tudtam állni a szavam. Sajnálom, hogy nem volt elég a több hónapos, lelkiismeretes felkészülésem, az izgalmas és színes évadterv, amit kitaláltam, a tehetséges szereposztás, amit mellé raktam, a neves rendezők listája, akiket rendezni hívtunk volna, és amit az ügyvezetés is olyan lelkesen fogadott.” A szerk.)
Az SZFE-vel kapcsolatban arról faggatták az új direktort, ő hogy látta a történteket és beszélnek-e róla a Nemzetiben a fiatal színészek: „Persze, lehet ezt elemezni, emlékezni rá, de fontosabbnak tartom, hogy mindenki érzi, a színházi szakma légköre nem jó. Mi, fiatalok magunkra vehetjük az idősebb generáció problémáit és konfliktusait, de soha nem fogjuk tudni megoldani. Ezért mentem el a Partizánba, ezért nyilatkozom a HVG-nek, mert meggyőződésem, hogy mindent meg lehet beszélni, de kell lennie egy pillanatnak, amikor azt mondjuk, hogy most már ezzel nem foglalkozunk. De még nem volt olyan, hogy ne tudtam volna valakivel leülni és beszélgetni, csak azért, mert ő freeSZFE maszkban volt, én meg nem.”
Azt is hozzátette, hogy „generációs érzés szerintem, nemcsak bennem, hanem akár az Ascher mellett dolgozó fiatalokban is, hogy ezt az ideológiai nehezéket, ami rajta van a színházi szakmán, dobjuk le.”
A kiemelt képet Eöri Szabó Zsolt fotózta.
A teljes interjú a HVG 360-on olvasható.