A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház a karantén idején sem tétlenkedett: a műszak és a varroda arc- és szájmaszkokat készített, a színészek verseket szavaltak online, koncertet is adtak, a karantén feloldása után maszkban-kesztyűben próbáltak. Besenczi Árpád a Magyar Nemzetnek nyilatkozott.

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható.

Arról számolt be, idén elkezdődik a színház felújításának tervezése (ugyanazzal a céggel, amelyik felújította a Csiky Gergely Színházat): az eddigiek szerint a Hevesi Sándor Színház és a Griff Bábszínház egy épületben marad, viszont a teljes színpadgépészeti megújulás mellett új kamaraterem is épül. 

Besenczi szerint a nézők hűségesek, a bérletesek száma folyamatosan tíz-tizenegyezer fő körül van, ami nagyon jó egy egytagozatos vidéki színháznál.

(…) Az igazgató bizakodó a tao pályázati úton elnyerhető többlettámogatássá alakításával kapcsolatban: “Nem rossz az új rendszer, mert kiszűri az ügyeskedőket, akik milliárdokat vettek föl, és nem biztos, hogy volt mögöttük bármilyen szolgáltatás” – mondta az igazgató.

A közalkalmazotti munkaviszony megszüntetéséről Besenczi úgy véli, lehetőségük lesz igazságosabban elosztani a pénzeket: “Nem járt senki rosszabbul, hiszen a törvény kimondja, hogy kevesebbet nem kaphat senki a bértáblában megállapított fizetésénél. Itt talán az intézményvezetőnek lesz nagyobb mozgási lehetősége: bizonyos embereknek, akik többet teljesítenek, több fizetést tudok adni” – fejtette ki a direktor. 

A Hevesi Sándor Színház társulatába a Kaposvári Egyetemről érkezik utánpótlás, az igazgató tapasztalatai szerint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem számára Zalaegerszeg nem is látszik a térképen: “Örök szívfájdalmam, hogy nem járhattam a Színművészetire. Négyszer jelentkeztem, háromszor jutottam el a harmadik fordulóig, és mindig kiestem. Aztán eltöltöttem némi időt a pályán, tapasztalatot szereztem budapesti és vidéki színházakban. Mióta vezető vagyok, azt tapasztaltam, hogy a pesti egyetemi képzés nem készítette föl arra a művészeket, ami egy vidéki színházban várja őket. A régi rendszerben el kellett menni főiskola után két évre vidékre, és az nagyon jó volt. Budapesten biztos jobban tudják, de a szakmát a színházban lehet megtanulni, a deszkán. (…)” – foglalta össze tapasztalatait Besenczi Árpád.

Noha már tíz éve igazgató Zalaegerszegen, de a Színművészetiről még senkit nem szerződtetett: “Az első két évben még följártam vizsgaelőadást nézni, de ezek kifejezetten taszítottak. Nem találtam olyan embert, akire azt mondtam: őt leszerződtetném. (…)” – emlékszik vissza a dirktor.

A teljes interjú a Magyar Nemzetben olvasható.