Beszélgetés a kortárs magyar gyermek- és ifjúsági dráma aktuális kérdéseiről címmel tartottak online beszélgetést a Magyar Dráma Napja alkalmából a Csokonai Színház szervezésében.

A beszélgetést Gemza Melinda, a Csokonai Színház Ifjúsági programjának (CSIP) munkatársa, színházi nevelési szakember moderálta, a résztvevők Bethlenfalvy Ádám, színházi nevelési szakember, rendező, Madák Zsuzsanna, a CSIP munkatársa, író, rendező, dramaturg, Markó Róbert, a győri Vaskakas Bábszínház művészeti vezetője, rendező, dramaturg és Pass Andrea, író rendező voltak.

A konzultáció első felében arról esik szó, milyen szövegek válnak, válhatnak színházi nevelési alapanyaggá, hogyan kell újra adaptálni, dramatizálni a szövegeket, és milyen szerkezeti átalakítások szükségesek, hogy társítani tudják azokhoz a problémához, témákhoz, amelyekkel a színházi nevelési foglalkozásokon, drámaórákon dolgoznak a szakemberek.

Fontos kérdésként merült fel a történet „megnyitása”, hogy egyrészt íróvá váljanak a résztvevő gyerekek, másrészt a történet alakítóivá a színházi formán belül. A beszélgetés első témaköreként arról cseréltek véleményt a résztvevők, hogy milyen szempontok alapján születnek új drámai szövegek, és hogyan ír, aki nem felnőtteknek ír.

Nagyobb felelősség-e gyerekeknek írni, mint felnőtteknek és miként épül be a gyermekpszichológia tapasztalata az írás folyamatába?

A beszélgetés második felében olyan kérdésekről cseréltek gondolatot a szakemberek, mint például, hogy mennyire kell más történeteket, más dramaturgiát színre vinni a legkisebb és az általános iskolás korosztálynak, hová helyeződhet a drámai konfliktus: a szereplő karakterén belül megjeleníthető-e, mit tudnak kezdeni a legkisebbek egy ambivalens karakterrel, vagy kívülre, a történetbe helyezve befogadhatóbb a korosztály számára a jó és a rossz összeütközése.

Szóba kerülnek a Lázár Ervin program kihívásai és tapasztalatai, valamint az a nehéz kérdés is, van-e tabu- vagy kerülendő téma, amit alkotóként figyelembe kell venni ennek a korosztálynak a megszólításakor, illetve, hogy érdemes-e olyan témákkal fordulni a fiatalokhoz, amikre ők igen, ám a pedagógusok vagy a szülők azonban kevésbé nyitottak.