A Népszava összeállításában annak járt utána, hogy milyen hatalmi bázisai maradnának szakmai és gazdasági szempontból a Nemzeti Színház vezérigazgatójának, ha távozna a teátrum éléről. 

Részlet:

Vidnyánszky Attila színházi életben betöltött szakmai befolyása, illetve hatalma folyamatosan nőtt. Az egyetem után rögtön saját társulatot hozott létre Beregszászon, tehát hamar belekóstolt a vezetői szerepbe. A csapat progresszív előadásokkal rukkolt elő, nálunk is szívesen látott vendég volt, a kritikai visszajelzés is igazolta a formáció létjogosultságát. Vidnyánszky ma is figyel volt csapatára, a Nemzetiben több előadásuk lelt otthonra, és a háború kitörése óta is menedéket kínál volt társulatának. Később a Nemzeti mostani vezérigazgatója volt művészeti vezető az Új Színházban, főrendező az Operában, majd igazgató Debrecenben.

Kissé viharos körülmények között lett aztán a Nemzeti Színház vezérigazgatója, mivel a posztra Alföldi Róbert, az addigi igazgató is pályázott, ám a fideszes minisztérium Vidnyánszkynak szavazott bizalmat. Nemrég kezdte meg harmadik ciklusát. Szó volt arról, hogy hátrébb lép és nem pályázik, de végül, mivel minden bizonnyal a politikai támogatói nem szívesen vették volna, ha távozik, újabb öt éves ciklust vállalt, hivatkozva a Színházi Olimpiára, amit még mindenképp le szeretett volna vezényelni. A több milliárdos sorozatra igyekezett bevonni minél több színházat, szervezetet, ez részben sikerült is, de néhány teátrum így is elzárkózott az együttműködéstől. Azzal érveltek, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az itthoni színházaknak – beleértve a függetleneket is – egyre kevesebb pénz jut, nem szerencsés egy ekkora költségvetésű nemzetközi mustrát rendezni. Így ráadásul idén kétszer is rendeztek MITEM-et, ami egyébként szintén Vidnyánszky találmánya. Néhányszor azonban meggyűlt azzal a baja, hogy valamelyik külföldi társulat az Orbán-kormány ellen demonstrált a színpadon.

A teljes cikket itt érheti el.