Bezerédi Zoltán visszatért Somogyba, a Kultkikötő színpadára. Balatonszárszón a Csukás Színház Nagyszínpadán lépett fel egy megható és mulatságos komédiában, amit két nyolcvanéves norvég néniről írtak. Ennek kapcsán kérdezte a Sonline.

A felvetésre, miszerint régi ismerősként térhet vissza Somogyba, hiszen a kaposvári színház oszlopos tagja volt több mint két évtizedig, Bezerédi Zoltán úgy fogalmazott:
„Visszaemlékezni nem szeretek, mert az egy öreges dolog. Számomra a múltba való visszarévedésnek semmi értelme. Akkor jó volt, szép volt, de akik ma visszaemlékeznek a régi kaposvári színházra, azok többnyire már csak a hírnevére emlékeznek. Egy színész mindig addig él, amíg él az utolsó néző, aki látta. Sajnos egyre csökken azok száma, akik a Kaposvár-jelenség tanúi voltak. Egyébként is aktív színész vagyok, sokkal jobban érdekel a jelenem és a jövő, mint az, hogy mi volt régen. „

A Kultkikötőről szólva kifejtette:
„Nagyon szeretem a Kultkikötőt, jó ötletnek tartom a színházat vinni a Balatonhoz, mert az emberek elkényelmesedtek. Amikor kezdtünk Kaposváron, iszonyú küzdelmet vívtunk a somogyi nézőkkel, hogy ne csak operettet játsszunk, ne csak szórakoztassunk. Mikor elkezdtünk jó előadásokat bemutatni, megszerették a másfajta színházat. Ma ugyanazt az agyi lustaságot tapasztaljuk, mint a pályánk elején, ez egy visszatérő történet. Közben az emberek elfelejtenek olvasni, a telefon miatt a képi világuk agresszív, felületes. Minden vállalkozást nagyon szimpatikusnak tartok, amelyik még küzd azért, hogy az emberek nívósabb, kulturáltabb időtöltést válasszanak.”

A felvetésre, miszerint a Kultikötőben előadott norvég komédia, a Maggi és Lillemor hasonlóan szórakoztató, azt nyilatkozta:
„Igen és mégsem. Sokat lehet rajta nevetni, de mégis két 80 éves ember együttélési, illetve együtt nem élési problémája kerül színpadra. Amikor megcsináltuk a Lefokovicsék gyászolnak-ot (magyar és héber nyelven készült magyar vígjáték. Magyarországon 2024. február 22-én mutatták be), akkor is ez a probléma vetődött fel, hogy milyen nehéz szeretni, és milyen nehéz elfogadni a szeretetet. Ez az emberiség egyik legnagyobb problémája.  (…) Réthly Attila rendező azt gondolta, hogy ne két nő játssza a női szerepet, de mindenki tudja a nézőtéren, hogy férfiak vagyunk, ennyivel elemelkedik a történet a valóságtól. A játék a lényeg, hogy mi, férfiak elmagyarázzuk, hogy működik a két idős ember.”

A teljes interjú itt olvasható.