Szereti, ha a színpadon valami őszinte és igaz, de a színházon kívül már nem szeret konfrontálódni. Alföldi Róberttel való szakmai kapcsolatáról, az Egy tökéletes napról és a nyitott és empatikus viselkedés fontosságáról is beszélgetett Bíró Bencével a Magyar Narancs. Németh Fruzsina Lilla írását szemlézzük.

A teljes interjú a Magyar Narancs-ban olvasható: 2024.06.27 – 35,36. oldal

Forgách András és Radnai Annamária osztályába jártál 2010 és 2015 között. A kérdésre, mit jelentett ez az időszak a pályája alakulásában, Bíró Bence elmondta:
„Röviden: mindent. (…) Élesen különböző hozzáállást tanítottak nekünk: Annamari inkább a klasszikus dramaturgi munkáról mesélt sokat, arról, hogyan kell egy rendezővel kapcsolatban lenni, milyen információkkal kell rendelkeznünk, mit és hogyan érdemes neki átadni. Forgách András pedig sokkal szabadabb módon értelmezte ezt a szakmát, tulajdonképpen azt mondta, azt csinálunk, amit akarunk. A lényeg, hogy mindig legyünk önazonosak. Nem is annyira a konkrét munkára, inkább egy posztmodern életstílusra készített fel minket, amikor bármiről bármi eszébe juthat az embernek, mert mindig minden tudás hasznos.”

A Centrál Színházban 2022 novembere óta fut a saját, magyartenger című drámájából készült előadás, amit Alföldi Róbert rendezett. Legutóbb is együtt dolgoztak a Hamlet színre vitelén a Budaörsi Latinovits Színházban. Arról szólva, hogy alakult a munkakapcsolatuk, Bíró Bence kifejtette: „Véletlenül? Vagy sorsszerűség lenne? Tíz évvel ezelőtt nála voltam szakmai gyakorlaton, az általa vezetett Nemzeti Színház öt évén szocializálódtam. (…) A Nemzetiben jelent meg az, amit én is gondolok a kortárs színházról. Vagyis az, hogy a színház alapvetően arra van, hogy a közös ügyeinkkel foglalkozzunk, általa jobban megismerjük egymást, meglátjuk egymás igazságait, és egymás ügyei iránt is nagyobb empátiával lehetünk. Persze, nem kell, hogy minden előadás missziója kizárólag ez legyen, de szerintem ez elengedhetetlen része a színházcsinálásnak.”

„Tulajdonképpen nincs gondolat, amihez ne lehetne hozzászokni” – ez Albert Camus Közöny című művéből származik, és minden írásába berakja. Ennek kapcsán az alkotó elmondta:
„Nekem ez a mondat leleplezi az emberi gyarlóságot, a túlélési vágy mibenlétét. Hogy bármilyen körülmények között az életben maradás lesz a legfontosabb. Bármilyen helyzetbe kerülsz, bármilyen kultúrába, országba mész, bármilyen betegségben szenvedsz – hozzá lehet szokni. Ez egyrészt segíti az evolúciót, másrészt káros is lehet, hiszen a megszokásban benne van az elfogadás is. Hogy megtanulunk abban élni, ami van. Nem merül fel, hogy akár ezen lehetne változtatni is. Ez egyénre, társadalomra egyaránt igaz. A szomszédos háború tényéhez is hozzászoktunk, az ostoba órásplakátokhoz is, a színházi szakma megosztottságához is. Megszokjuk, elfáradunk, kiégünk, beletörődünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez jó így.”

A teljes interjú a Magyar Narancs-ban olvasható: 2024.06.27 – 35,36. oldal