Epizódszerepek mesteri megformálásáért Aase-díjban részesült Bíró Kriszta, a budapesti Örkény Színház művésze, Daniela Kapitáňová első, színpadi Samko Táleja. Szabó G. László kérdezte az Új Szó oldalán.
A teljes riport az Új Szó oldalán érhető el.
A elismerést öttagú szakmai kuratórium ítéli oda, amelynek tagjai Mertz Tibor, Kuna Károly, Bajcsay Mária, Nagy Mari és Bezerédi Zoltán. Gobbi Hildához, a díj alapítójához személyes élmény is köti Bíró Krisztát.
„Láttam őt a Csirkefejben, óriási élmény volt. Nagyon fontos számomra a könyve is, a Közben, de az a szerencse ért, hogy egyetlenegyszer találkoztam is vele, méghozzá a Magyar Rádióban. Kislány voltam, másodikos gimnazista, amikor László Endre, A Szabó család rendezője bemutatott neki. Bandi bácsi ugyanis tudta rólam, hogy színészi pályára készülök, és behívott a rádióba, hogy pár percre beleszagolhassak az ottani levegőbe, és lássam, hogyan zajlanak a felvételek.
Álltunk a folyosón, egyszer csak jött Gobbi Hilda, Bandi bácsi pedig szólt neki, hogy Hilduskám, ez a kislány színésznő akar lenni. Gobbi Hilda végignézett rajtam, és csak annyit mondott: Szegény! Volt ebben a részéről nem kevés élettapasztalat, de a hangjából egyértelműen kiérződött, hogy nem tudja még ez a kislány, mi vár rá” – mesélte a színésznő.
Azóta Bíró Kriszta is tudja: nem kilóra mérik a jó szerepet.
„Én még mindig szerepéhes vagyok. Ez így normális egy színész életében. De én soha nem a mennyiséget nézem, hanem azt, hogy mit lehet kihozni a szerepből. Mindig a kihívásfaktor az érdekes. Aszerint állok a dolgokhoz. Természetesen nagyon jó érzés, amikor az ember főszerepet kap, egy súlyos feladatot, amivel meg kell küzdeni. Nincs olyan színész, aki ne vágyna erre. Én is vágyom rá, de a jó epizódszerepek is csodálatosak. Azokat is nagyon jó próbálni, majd játszani. Persze egy epizódszereppel ugyanúgy megküzd a színész, mint egy főszereppel. Nincs olyan, hogy az kevesebb meló. Abba ugyanannyi energiát kell fektetni még akkor is, ha kevesebb időt töltök a színpadon, mint a főszereplő. Abban viszont nem hiszek, hogy nincs kis szerep, mert igenis van! Olyankor az ember azt érzi, hogy hát, ez bizony kevéske, ezzel nehéz mit kezdeni.”