Hajdan Gobbi Hilda hozta létre az Aase-díjat az ” emlékezetes percek, pillanatok , szavak, mozdulatok főszereplőinek” – az epizodistáknak. 2022-ben egyik díjazott Bíró Kriszta, az Örkény Színház tagja volt, akit a hetedik kerület lapjában Sándor Zsuzsa kérdezett. Lapszemle.
A díj kapcsán Bíró Kriszta úgy fogalmazott: “Óriási megtiszteltetés, hogy nekem ítélték, azért is, mert ez tisztán szakmai elismerés, a kuratóriumban kiváló kollégák vannak. Gobbi Hilda nemcsak nagyszerű színész volt, de pótolhatatlan egyszemélyes színházi intézmény is. A “Közben” című életrajzi könyvét minden színész kezébe nyomnám, mert ebben benne van az egész huszadik századi kelet-európai történelmünk. Egyébként tizenöt éves koromban, személyesen is találkoztam vele. László Endre rendezte annak idején a Szabó családot, az ő fia iskolatársam és jó barátom volt. Bandi bácsi tudta, hogy színésznő szeretnék lenni, ezért bevitt a rádióba, a Szabó család felvételére. Álldogáltunk a folyosón, amikor jött Szabó néni, azaz Gobbi Hilda. Bandi bácsi bemutatott neki: “Hilduskám, itt ez a kislány, aki színésznő akar lenni.” Gobbi végigmért, és csak annyit mondott: “Szegény!” Nem volt ebben semmi bántó, inkább némi irónia, hogy ő már tudja, mi mindennel jár ez a pálya, amiről nekem akkor még fogalmam sem volt.”
Arról szólva, hogy olykor nehezebb-e a kis szerep, mint a nagy, a színésznő úgy vélekedett: “Egy szerep súlya nem attól függ, hány mondata van a színésznek, hanem hogy a megformált karakternek van-e súlya, gondolkodásra készteti-e a nézőt. Ha az ember főszerepet játszik, és az előadásban kicsit rosszabbul rajtol, még lazán be tud futni a célba, hiszen több jelenete van arra, hogy építkezzen. Az epizodistának viszont rövid idő alatt kell akár egy teljes emberi életet megmutatnia, és ha hibázik, nincs módja javítani. A jó epizódszerep ezért mindig komoly szakmai kihívás.”
A színésznő immár 18 éve az Örkény Színház tagja. Az önkormányzati testület nemrég arról döntött, hogy 60 millió forinttal támogatja az Örkény Színházat. Cserében viszont a társulat részt vesz Erzsébetváros kulturális életének a szervezésében, műsorokat ad például a helyi szociális intézményekben. Bíró Kriszta ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Színésznek lenni nem egy arisztokratikus foglalkozás. A színésznek is jót tesz, ha kilép a megszokott közegéből, és bekapcsolódik a közönség mindennapi életébe.”
Forrás: A színészet nem arisztokratikus foglalkozás
Erzsébetváros 2023.01.27 – 11. oldal
Szerző: Sándor Zsuzsa