VígszínházGalambos ErzsiBalázsovits LajosCserhalmi György
  • facebook
  • instagram
  • 2022. október 2., vasárnap
    banner_bigBanner4

    “Ha bejött a színpadra, rögtön oda kellett rá figyelni” – Bitskey Tiborra emlékezünk

    2022. szeptember 20., kedd 09:04

    Bitskey Tibor Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas színész, érdemes művész, a Nemzet Színésze 1929. szeptember 20-án született Rákoskeresztúron és 2015. február 2-án hunyt el Budapesten.

    A Kossuth- és kétszeres Jászai-díjas színész, érdemes művész 1929. szeptember 20-án Rákoskeresztúron született. A fasori evangélikus gimnáziumba járt és a mérnöki pályára készült.

    Már gyermekkorában kiválóan mondott verseket, iskoláiban mindig ő volt az ünnepi szavaló. Szabadidejét a sport töltötte ki: síkfutó és gátfutó ifjúsági bajnok volt, később alapítója és jobbszélsője volt a színészválogatottnak. Érettségi után a Britannia (a későbbi Béke) Szállóban kezdett el dolgozni.

    Ott versmondóként vett részt a “dolgozó népnek” szervezett kultúrmunkában és a rendezvényeken részt vevő színészek bíztatására jelentkezett a színiakadémia első esti tagozatára, a nappalit ugyanis a munka miatt nem vállalhatta. Másodévesen szerződtette ösztöndíjasnak a Vígszínház (akkor Néphadsereg Színháza).

    Egy sikeres beugrás után kapta meg a Trisztán címszerepét, amely óriási szakmai és közönségsikert hozott számára. Diplomázásának évében, 1953-ban forgatta Bán Frigyes rendezővel a Rákóczi hadnagyát, amelynek címszerepében – Bornemissza János kuruc hadnagyot alakította – kirobbanó sikert aratott és országosan ismert színésszé vált.

    1959-ben követte mentorát, Gellért Endrét a Nemzeti Színházba. Gellért halála után nem találta a helyét, így 1964-ben visszament a Vígszínházba, ahol tíz évet töltött el.

    Voltak, akik operaénekest akartak belőle csinálni, hiszen hangja két és fél oktávos volt, de nem akarta feladni a színészi pályát – hiszen eljátszhatta egyebek között Cyrano, Agárdi Péter, Ádám, Csongor, Bánk, Kreón szerepét.

    Várkonyi Zoltán, a Vígszínház vezetője filmjeiben is foglalkoztatta: a vonzó megjelenésű, szép orgánumú művész hősszerepeket játszhatott A kőszívű ember fiaiban, az Egy magyar nábobban, a Kárpáthy Zoltánban és az Egri csillagokban. Romantikus alkat lévén nem esett nehezére a lánglelkű hősök megformálása; azokban az években zsákszámra kapta a leveleket női rajongóitól.

    Látható volt az Egy pikoló világos, a Dúvad, a Légy jó mindhalálig, a Szerelmi álmok, A néma dosszié, az Idő van, a Banánhéjkeringő, a Napló szerelmeimnek, a Honfoglalás, a Sobri című filmekben és számos tévéjátékban is.

    Miután Várkonyival nézeteltérése támadt és kevesebb szerepet kapott a színházban, önálló estjével járta az országot. 1974-ben a Thália Színházhoz szerződött; a később Arizona, illetve Művész Színház néven dolgozó társulat 1996-ban szűnt meg. Ezután a protestáns egyházak támogatásával létrejött Evangélium Színház előadásaiban játszott, majd a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja lett.

    Fellépett versmondóként és szinkronizált is. Az Egri Csillagok hangoskönyv változatát az ő hangjával hallgathatjuk.

    Bitskey Tibort pályája végén a nemzet színészének választották, akkor az MTI-nek adott interjújában kedves szerepei között említette Trisztánt és Cyranót. “Annyira szerettem őket, hogy a mai napig, ötven év elteltével is tudok részleteket mondani a darabból” – mondta akkor.

    Filmjei közül a három, Várkonyi Zoltán rendezte Jókai-filmre, A kőszívű ember fiai (1964), az Egy magyar nábob (1966) és a Kárpáthy Zoltán (1966) című alkotásra emlékezett szívesen.

    A művészt kétszer ismerték el Jászai Mari-díjjal (1958, 1962), a Kossuth-díjat 2000-ben kapta meg. 2007-ben a XVII. kerület választotta díszpolgárává. 2012-ben Bessenyei Ferenc művészeti díjjal tüntették ki, ugyanabban az évben a II. kerület díszpolgára lett. 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta meg.

    “Régi vágású színész, szálfaderekú volt, egyenes tartással, öblös hanggal, kellő eleganciával, aki nem csupán a színpadon, hanem az utcán, a hétköznapokban is igencsak adott magára. Civilben akár kimért, jómódú bankárnak is nézhettük volna, akit nehéz megközelíteni, aki mindennek megadta a módját, a beszéde is kissé akkurátus volt, és amennyire megválogatta a szavait, ugyanolyan aggályos gonddal ügyelt az öltözékére. Mindig olyan volt, mintha skatulyából húzták volna elő. Nem véletlen, hogy sokat foglalkoztatták kosztümös filmekben. Jól állt neki a passzentos ruha. Zakó, zsakett, szmoking, frakk, vagy akár valamilyen választékos, sportos viselet, mindegy. A nagyszabású, megfilmesített Jókai regények kedvelt hőse volt. A kőszívű ember fiaiban Baradlay Ödönként az egyenruha is jól festett rajta. Szívtiprónak számított, akik öregkorára is sokat megőrzött férfias vonzerejéből. És őrizte a klasszikus, nemes, régi színészet pislákoló lángját” – írta róla halálakor a Népszava.

    A szolnoki teátrum igazgatója, Balázs Péter Bitskey Tibort végtelenül kedves, a fiatalságot szerető, kiváló színművészként jellemezte, “aki ha bejött a színpadra, rögtön oda kellett rá figyelni”. Mint mondta, Bitskey Tibornak Páger Antalhoz, Darvas Ivánhoz és Latinovits Zoltánhoz hasonlóan “levegője volt”. Balázs Péter kiemelte: “Bitskey Tibor a szolnoki színházban otthonra talált, a fiatalokat múltjával és történetével, csodálatos orgánumával és realista színjátszásával ragadta magával”.

    banner_bigBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram