Szeptember 11-én mutatták be A Jelentéktelen című darabot a Jurányi Házban. A Narratíva Kollektíva harmadik premiere kapcsán Pass Andreával, a darab író- rendezőjével és Hegymegi Máté színésszel beszélgettünk többek között Gogol A köpönyeg c. elbeszélésének aktualitásáról és a Narratíva elmúlt egy évéről is.  

Hogyan hatnak rátok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történtek?

Hegymegi Máté: Egyrészt leírhatatlanul elkeserítő ez a helyzet, másrészt rendkívüli boldogság bemenni a Vas utcába és látni, hogy ezek az emberek mennyit melóznak most már sokadik napja, illetve előtte hónapokig. Olyan bátorságot, kiállást mutatnak, ami nagyon fontos az egész szakmának, fokmérője az egész magyar közéletnek.

Pass Andrea: A vírushelyzet óta egy folyamatos bénító erővel kell megküzdenem, de amit az SzFE-s diákok elindítottak, az felszabadítóan hat rám. Az egész szakmát érintheti, hogy milyen alapokat fektetnek le maguk számára, attól függetlenül is, hogy ebből mi jut majd érvényre. Az a morál, amivel cselekednek, példaértékű, ennek hatása már most érezhető az egyetem falain kívül is.

H.M.: Higgadtan és intelligensen csinálják, nagyon őszintén. Persze vannak bennük indulatok, de nagyon átgondoltak, nem azt a párbeszéd-minőséget folytatják, ami feléjük érkezik. Többek között ennek is köszönhető, hogy ennyi ember áll ki mellettük. Nagyszerű azt megélni, hogy igenis van annak hatása és ereje, ha az ember odaáll az igazsága mellé. Ez másokra is hat, és kiállnak. 

P. A.: Bízom az új generációban, és nem csak a színműsökben. Nekik már nem kell az, amit ez az ósdi, tekintélyelvű hatalom elő akar írni nekik. 

A Jelentéktelen (Ragyogó gyarlóságok egy részben) előadás április 14-ei bemutatójára készültetek, amikor kihirdették a veszélyhelyzetet, és abba kellett hagyni a próbákat. Amikor már újra lehetett próbálni, sikerült ugyanonnan folytatni?

P. A.: Az alkotásnak nem ez a természete, nem gombnyomásra működik. Feltüzeled magad a munkára az írás, az előkészületek során, aztán hirtelen kénytelen vagy leállni, jön egy hosszú, bizonytalan időszak, majd egyszer csak azt mondják: kinyitunk, tessék, próbálhatsz. Nehéz hirtelen felfokozott lelkiállapotba kerülni, de nem a hit száll el ilyenkor, hanem az adrenalin, amivel a felkészülés során felspannolod magad a próbakezdésre.

H.M.: Ráadásul itt nem annyi idő telt el, hogy legyen minek érnie a pár hónap otthonlét alatt, hanem épp akkor, amikor elkezdtünk megtalálni valamit, elkezdett berobbanni valami, akkor kellett megállnunk. Hosszú idő telt el, amíg nem lehetett csinálni semmit, természetesen mindenki nagyon várta már a folytatást. Újra rá kellett készülni a próbákra, mint egy sportolónak, újra át kellett menni azon, amit nem lehetett visszahozni az előző időszakból, a „bemelegítést”. 

Az első Narratívás bemutatód A Jelentéktelen. Miért Gogol A köpönyeg című elbeszélését választottad kiindulásnak?

P. A.: Régóta érlelődő vágy volt, többször felmerült különböző felkérések kapcsán, de azt gondoltam, ezt az anyagot olyan színészekkel érdemes megcsinálni, akiket kifejezetten én hívhatok össze. A Narratíva esetében ez így történt, már erre a csapatra írtam a szerepeket. Azt éreztem, ez a mű független közegben fog majd igazán megszólalni. Hiába lett belőle kortárs darab, mégis csak klasszikus gyökerű történet, aminek jól áll az anyagi korlátainkból adódó eszköztelenség, ha úgy tetszik, egy karcosabb terep. 

Miért érzed aktuálisnak?

P. A.: Ez a rendszer nem foglalkozik azokkal, akik a hierarchia legalján állnak, azokkal, akikhez semmiféle érdeke nem fűződik, a „jelentéktelenekkel”. És itt a vírus, nagyon könnyen előfordulhat, hogy az egyetlen értéked egy télikabát marad. Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de el tudom képzelni, hogy tömegek kerülnek az utcára, azok, akiknek nincs saját lakása és a vírus miatt elveszítik a munkájukat. Ez engem is fenyeget, tele vagyok szorongással, mert nincs védőháló, nem tudnék kihez segítségért fordulni.

Mennyire rugaszkodtok el az eredeti műtől?

P. A.: A szellemiségéhez hűek maradtunk, de bekerült egy új alaphelyzet és a hitelkérdés is a történetbe. Életre keltettem az elbeszélés egyes motívumait, például a hasonlatként többször is megjelenő legyet, akit Hajduk Károly játszik vagy a pétervári fagyot, akit Máté alakít. A próbákon rengeteget utaltam az eredeti műre. Amikor elbizonytalanodtam bizonyos kérdésekben, újra és újra elolvastam A köpönyeget, vagy Gogol önvallomásos feljegyzéseit. Az, ahogy a színészetről, színházról gondolkodik, kijelölte számunkra a játékstílust, végig célként lebegett előttünk. 

Hogyan értékelitek a Narratíva Kollektíva elmúlt egy évét?

P. A.: Épp ma gondoltam rá, hogy micsoda repertoárral indultunk el, milyen témák izgattak bennünket: Kurázsi; Galgóczitól a Törvényen belül, Gogol kisembere egy embertelen közegben, és jön, ami szintén elmaradt a vírus miatt, a Negyedik, amit Dante Pokla inspirált. Egymástól függetlenül dobtuk be ezeket a műveket, nem volt előre meghatározott tematika az évadra, de mind a négy annak a nyomásnak valamilyen kifejeződése, amit mindannyian megélünk. 

H. M.: A közeg egyre erősebb szorításából fakadó feszültség már egy ideje érik bennünk, mindegyik mű erről beszél, persze máshonnan megközelítve, más részletéről.

P. A.: A Narratíva számára tanulás volt az elmúlt egy év, egyre jobban ismerjük, értjük egymást, és azt, hogy mit is jelent a kollektív alkotás.

H. M.: A független közegben évek óta egyre nehezebb fennmaradni komoly múlttal rendelkező társulatoknak is, nemhogy újat létrehozni. Az első évadunk félbeszakadt, hiszen csak két bemutatót tudtunk megtartani, de a karantén alatt meg tudtuk beszélni az addigi tapasztalatainkat, hogy hogyan lehetne úgy folytatni, hogy előrelépjünk a következő évben, és jobb feltételeket teremtsünk a produkcióknak és a csapatnak. A vírus és a pénztelenség minden nehézségével együtt nagy előrelépés történt a Narratíva életében, hiszen termet, próbahelyet, egyfajta műhelyt kaptunk a Jurányiban. Ami még nagyon fontos, el tudunk majd jutni olyan Budapesten kívüli, szegregált helyekre, ahova nem elsősorban a már meglévő előadásainkat visszük, hanem egy programot, aminek segítségével közösen tudunk dolgozni, gondolkodni, játszani a helyiekkel. Ez a program annak felmérése és kialakítása, hogyan lehet felkészülni, megismerni azokat a problémákat, amik jelen vannak adott helyeken, hogy ott készüljön velük együtt az előadás. Az is fontos számunkra, hogy professzionális körülmények között, (Radnóti Tesla Labor, Jurányi), független méretekhez képest nagy nézőszámnak tudunk rendszeresen játszani. 

Mikor számíthatunk a negyedik Narratíva-bemutatóra?

H. M.: Novemberben kezdjük el próbálni és decemberben mutatjuk be a Radnóti Tesla Laborban a Negyedik, Dante pokla című előadást, ami Dante Isteni színjátéka mentén készül. Mindig érdekelt, hogy szöveg nélkül vagy minimális szöveggel hogy lehet színházat csinálni, ami nem feltétlenül mozgás, vagy táncszínház. Ironikus módon ezt egy olyan anyaggal próbáljuk, ami egy hatalmas leíró szöveg. Az előadás többek között azt járja körül, hogy a hét főbűn valóban bűn, vagy csak olyan jellemhibák összesége, amelyek mindannyiunkban benne vannak, amelyeket el kell fogadnunk, és együtt kell tudnunk élni velük. A bűnösség fogalmával, az elszigetelődéssel, önmagunk megértésével és elfogadásával, a tökéletességre való kényszeres törekvés kérdésével foglalkozik. Egy a színészekből álló kamarazenekarral, élő zenével tervezzük az előadást. Izgalmas kísérlet lesz a csapattal megcsinálni, hogy hogyan lehet a zenét és a képiséget, látványt szinte ugyanolyan kifejező eszközként használni, mint a szöveget.

Bordás Katinka
fotó: Gulyás Dóra