Blaskó Péter Kossuth-díjas színművész nemrég fejezte be ötvenharmadik színházi évadját. Ennek kapcsán kérdezte az ART7. Lapszemle.

A teljes interjú itt olvasható.

Blaskó Péter elsőként arról beszélt, már nincsenek igazi diskurálások előadások után, mindenki siet haza: „Emlékszem, amikor a Katona József Színházban játszottam, hozzáteszem, lényegesen fiatalabb voltam, minden egyes előadás után átmentünk a Pilvax sörözőjébe, és sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk. (…) Talán az ember kiöregszik az esti dolgokból, jobban elfárad előadások után, illetve reggel korán már indulni kell valahova. Közben muszáj pihenni is, tehát ez ilyen sok összetevős.”

Arról szólva, hogy többet fog-e pihenni ezen a nyáron, mint eddig, elárulta: „Új életforma vár rám, de muszáj ehhez tartanom magam, hiszen az őszi rosszullét erős figyelmeztetés volt, hogy nem árt visszavenni a tempóból.”

Hogy miként lehet a színészetből visszavenni, az számára is kérdés, mert Blaskó Péter saját bevallása szerint nem tud egy szerepet kevesebb energiával játszani, mint amit az megkíván: „Ebből nem engedhetek. Vagy ha igen, úgy nem érdemes csinálni.”

Arról is faggatták, ennyire nehéz megfelelni a Blaskó Péter névnek: „A név a teljesítmény következménye, inkább az elért minőségnek nehéz így egyre öregedve megfelelni. Olykor megkérdezik tőlem, hogy szoktam-e izgulni előadások előtt. Erre az a válaszom, hogy természetesen, egyre jobban. Ennyi évtized után az a tét, hogy az ember ne nyújtson kevesebbet, mint amire képes. Annyi minden történik a mindennapokban, mert közben színházon kívül is zajlik az élet, de tartalékolok estére, hogy legyen erőm játszani, és közben drukkolok, hogy ne legyek dekoncentrált aznap. Komoly a felelősségérzet is, hiszen a közönség akkor este először látja a darabot. Vagyis mindennap premier van. Önmagamnál nincs nagyobb kritikusom: ha valaki megdicsér, de belül tudom, hogy nem volt jó, akkor maximum örülök, hogy nem buktam le előtte. (…)

Ez egy gyönyörű hivatás, őrületes amplitúdókkal. Küzdelmek, sikerek, hullámvölgyek, és emelkedők sorozata. Van egy elgondolásom, hogy mindenkit vezérel egy belső hang, a leglényegünk, a bennünk lévő Isten, az isteni sugallat. Ha nem vagyunk rá érzékenyek, elhallgat, ha őrizzük és figyelünk rá, irányít, nem hagyja, hogy nagyon eltévelyedjünk. Ha most visszatekintek eddigi pályámra, úgy hiszem, nincs miért szégyenkeznem.”

Leadfotó: Eöri Szabó Zsolt