A nyolcvanas évek második felében a Várnegyedben vették fel a Bánk bán című tévéfilm egyes jeleneteit, főszerepben Blaskó Péterrel, akinek – akkor még mint miskolci színésznek – meghatározó volt a pályáján a kétrészes filmben játszani. A Kossuth-díjas színész, a kerület díszpolgára évek óta az Úri utcába jár haza. A szereplésével Makszim Gorkij Makar Csudra című művének adaptációját mutatta be Esthajnal címmel a Nemzeti Színház. Ennek kapcsán találkozott a művésszel Szilléry Éva, a Várnegyed Magazin munkatársa. Lapszemle.

Október elején mutatták be a Nemzeti Színházban az Esthajnalt, Makszim Gorkij Makar Csudra című művének színpadi átiratát. Kettős szerepet alakít: a narrátort, aki elmondja a fiatalok szerelmének történetét, és egy ponton a megöregedett cigányfiú, Lojko Zobar szerepébe kerül. A kérdésre, mennyire nehezek színészileg ezek az átmenetek, Blaskó Péter elmondta:

„Három és fél órán keresztül végig színpadon vagyok. Színészileg az a nehéz, hogy van egy pont, amikor belépek a történetbe idősen, és a narrátorból Lojko Zobar leszek. De vannak olyan pillanatok is, amikor fiatal önmagammal beszélek mint narrátor. Ezt a kettősséget nem könnyű átvinni. Nagyon nagy siker az előadás, mert a forgataga, a látványossága, Szarka Tamás zenéje és a tánc elviszi.

Az eredeti mű szerint Gorkij Makar Csudrájában meghalnak a szerelmesek, abból a féktelen szenvedélyből eredően, ami imádja és közben elpusztítja a másikat. Mind a ketten szeretik, közben le is akarják győzni a másikat. Az általam játszott Lojko Zobar azonban nem hal meg, megöregszik és a lelkiismeret-furdalását hordozza egy életen át” – fogalmazott a színész.

Az időskori szerelem történetét feldolgozó Hubay Miklós darab, az Ők tudják mi a szerelem szintén nagyon nagy sikerrel megy jelenleg a Nemzeti Színházban. Ennek kapcsán kifejtette:

„Mi is nagyon élvezzük ezt az előadást. Rátóti Zoltánnal, a darab rendezőjével találtunk egy olyan borotvaél-vonalat a darab színpadi megjelenítésében, ami a Hubay Miklós által meghatározott műfaji kettősséget, – burleszk és tragédia – megteremti az előadásban. Nagyon szeretem az ilyen munkákat, amikor egy színésznő, egy rendező és egy színész együtt gondolkodik valamin és az a valami elkezd megemelkedni és röpülni. Manapság inkább az a divat, hogy a rendező álmodik egy mélyet, és azt a színész végrehajtja.”

Az Ők tudják mi a szerelemben játszótársa, az imádott nő megformálója Udvaros Dorottya. A színésznő közben elhagyta a színházat, és csak előadásokra játszik vissza. A kérdésrem ugyanolyan örömmel játsszák-e tovább, Blaskó Péter elárulta:

„Ez Dorottya hozzáállásától függ, aki hihetetlen eleganciával emelkedett felül azon, ami vele történt. Én úgy gondolom, hogy az nem helyes, hogy egy ilyen rangú, korú és minőségű színésznőt elküldjenek a társulattól. Nyilván maradt egy tőr a szívében. Ha mi egy demokratikus színház vagyunk, – ezt hirdeti magáról a színház, – akkor mindenki elmondhatja a véleményét. Udvaros Dorottya is elmondhatja a véleményét. Azóta ő ezen továbblépett, volt egy nagy bemutatója Kaposváron, most a Katona József Színházban próbál. Szerintem ezt az éles kultúrharcot is be kellene már fejezni, ami eluralkodott a színházi életben. Nincsen jobb- és baloldali végszó. A jó színészek megértik egymást és egymást szeretve játszanak.”

A pályája kezdetétől nagy panorámát lát a magyar színházi életből. A felvetésre, ebből a perspektívából szemlélve melyik volt a legjobb időszak, úgy nyilatkozott:

„Mindenbe beszivárog a politika és még a szakmai dolgokat is ezen az alapon ítéljük meg. Amikor a Katona József Színházban voltam 1987-től közel tíz évig, becsültük egymás tehetségét, ki volt zárva a színház életéből a politikai acsarkodás. Ebből a szempontból az egy jobb időszak volt. Nyilván közrejátszik, hogy én is fiatal voltam és mindent szebbnek látok visszatekintve. A világ persze sajnos megváltozott és a széthúzás irányába változott. (…) Megváltozott a világ és ez látható a mi szakmánk megosztottságán és a fel nem dolgozott sérelmeken is.”

A beszélgetés a Várnegyed Magazin 2024/19. számában olvasható.

Szerző: Szilléry Éva

Fotó: Kocsis Attila