Jászai Mari SzínházOSZTBodrogi GyulaVígszínház
  • facebook
  • instagram
  • 2024. április 21., vasárnap
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    Blaskó Péter: „Annak idején D’Artagnan szerettem volna lenni”

    2021. május 22., szombat 06:14

    Blaskó Péter színművésszel az Aranycsapattól Munkácsy-képeken át Fellini-filmekig kalandozott új, Mi lenne ha…. című rovatában a Kultúra.hu.

    A teljes riport ITT olvasható.

    A kérdésre, mi volt a legnagyobb gyermekkori álma, a színművész elárulta: „Gyermek- és kamaszkoromban válogatott focista szerettem volna lenni. Kissrác voltam, amikor az Aranycsapat a csúcson volt. (…) Ám a foci idővel a tanulás rovására ment, és ezt a szüleim, a tanáraim nem tolerálták, eltiltottak a játéktól. De a foci szeretete megmaradt, bár ma már inkább csak a spanyol bajnokságot nézem, ha van időm.”

    Arról szólva, volt-e olyan színházi szerepe, amely megváltoztatta a privát életét, kifejtette: „A III. Richárdban játszottam Clarence herceget. Az egyik előadáson a színpadon, jelenet közben a bal kézfejem a mozgó díszletelemek közé szorult, és három ujjam szilánkosra tört. Operáció és hosszú ideig tartó gyógytorna hozott rendbe. Ez a baleset körülbelül másfél évre megváltoztatta a privát életemet.”

    Azt is elmondta, ha egy regény főszereplője lenne, melyik karaktert választaná: „Annak idején D’Artagnan szerettem volna lenni A három testőrben. Először filmen láttam, aztán a szüleim megvették nekünk a Dumas-regényt. A bátyámmal játékként a történetet majmoltuk, fakardokkal küzdöttünk egymás ellen az udvaron. A romantikus regények közel állnak hozzám, mind gyerekkori élmény. Visszatérve a kérdésre: ma már inkább Pósalaky urat, a nyugalmazott tanácsost választanám a Légy jó mindhaláligból.”

    Ha vacsorára meghívhatná bármelyik alkotót, három színész példaképét invitálná, Darvas Ivánt, Latinovits Zoltánt és Sinkovits Imrét: „(…) Latinovitsnak a fantasztikus önátadása, a dühös átéltsége, az ereje és a bátorsága ragadott magával. A főiskola elvégzése után négy évet a Nemzeti Színházban töltöttem, ahol Sinkovits Imre volt a társulat egyik oszlopa. Mondanám, hogy együtt játszottunk a Marat halálában, de inkább azt mondom: én is ott voltam. Mindössze egyetlen rövid közös jelenetünk volt, engem mégis izgalommal töltött el, hogy végszavazunk egymásnak. Kedvesen, szeretetteljesen bánt velem. Imrében az tetszett nekem nagyon, hogy fantasztikus drámai színész volt, és ugyanolyan mértékben bohóc. (…)”

    A teljes riport ITT olvasható.

    Fotó: Stekovics Gáspár

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram