Blazsovszky Ákos oszlopos tagja a József Attila Színháznak, sokszínű és nyitott személyiség. A stúdiós évekről, példaképekről és az elmúlt időszakról kérdezte a Fidelio.
A Kulissza-TV óta tudjuk, hogy a színészet és a zene mellett kiválóan beválnál kellékesnek is. Sosem gondolkodtál valami színpadon „kívüli” polgári foglalkozásban?
Soha. Kiskoromban bűvész szerettem volna lenni, meg persze rocksztár. Aztán hat-hét évesen láttam a moziban az első Star Wars-filmet, és akkor egy ideig Jedivé akartam válni. De közben az általános iskolai évek alatt már folyamatosan aktív résztvevője voltam kisebb műsoroknak; vers- és prózamondóversenyeket nyertem. A tanáraim gyakorlatilag lökdöstek a színészi pálya felé. Rájöttem, hogy ha színész leszek, akkor (egy kis szerencsével) sok minden lehetek. Még bűvész, rocksztár, vagy akár Jedi is… A bűvészet egyébként megmaradt hobbinak, és zenélek is – hét évig voltam a 21 GRAMM zenekar frontembere, jelenleg pedig az ALCOR zenekarban játszom.
A József Attila Színházban voltál stúdiós is. Kik voltak a mestereid?
Háda János volt az osztályfőnököm, aki prózai-és zenés színészmesterség órákat tartott nekünk. Ő maga hívott meg a csapatba, miután megnézett egy ének vizsgán, az akkori mentoromnál, Kővári Juditnál. Jani óriási mókamester, és remek fickó! Őszintén nevetni és nevettetni tanultam tőle úgy, hogy a jó ízlés határain belül maradjon a dolog. Azt is, hogyan kell megtalálni a ritmust ahhoz, hogy minden érthető legyen a néző számára, és vontatott se legyen a jelenet. Fehér Annától művészi beszédet tanultam, Léner Pétertől versmondást, Szokolai Brigittától színház- és drámatörténetet.
Fehér Anna a záróvizsgánk utáni kiértékelésen csak annyit mondott nekem: „Ákos! Minden rendben van. Kollégák leszünk.”
Így is lett, amire végtelenül büszke vagyok, és azóta is folyamatosan tanulom a szakmát a kollégáimtól.
Van példaképed?
Ujréti László! Az eleganciája, a tehetsége. Ha a színpadon van, nem lehet nem figyelni rá.
Talán te vagy a színházban az egyetlen színész, aki minden gyermekelőadásban szerepel. Milyen a fiatalabb korosztálynak játszani?
Imádok nekik játszani, mert velük a színész elengedheti magát. Ő maga is gyerek lehet megint, és egy gyerek fantáziájának semmi sem szabhat határt. Csak egyre kell figyelni: nem hülyék, csak még kicsik, vagyis pontosan olyan egyenrangú partnerként kell kezelni őket, mint a felnőtt közönséget.