gate_Bannergate_Banner
Jászai MariOSZTBodrogi GyulaVígszínház
  • facebook
  • instagram
  • 2024. május 18., szombat
    banner_bigBanner3
    banner_bigBanner4

    Blogban számol be Bird Experience című előadásának próbafolyamatáról Szabó Réka

    2024. január 22., hétfő 10:12

    „Október óta az életünk egyik központi témája a hivatásunkkal kapcsolatos veszteségek felismerése, megértése, elfogadása. November óta folyik 12 fős zárt drámacsoportunkkal a munka. Minden pénteken találkozunk a civil résztvevőkkel, és minden alkalom nagyon intenzív élmény mindannyiunknak. A drámacsoportot Szabó Réka rendező, Simányi Zsuzsanna dramaturg és a két állandó táncosunk, Oláh Balázs és Raubinek Lili vezeti” – tudatta a Tünet Együttes.

    fotó: Dányi Viktória

    Az itt történt folyamatokról Szabó Réka elkezdett blogolni, minden héten új gondolatokat oszt meg a munkafolyamatról, erről itt olvashatnak:

    https://tunetegyuttes.hu/blog

    A közös munka végeredménye egy közösségi színházi előadás lesz március 8-9-10-én a Jurányi házban, jegyek hamarosan kaphatóak lesznek.

    A rendező A Nagy Fekete Madár, a Táncosok, és az Utca címmel írta első bejegyzését:

    Megérkezik a Madár Dániából. Nem olyan, amilyennek vártam. Messziről nagyon látványos, de nem érzem, hogy az ölelésében szeretném elsírni a bánatomat. Közelről kissé félelmetes, és a szárnya nem hív arra, hogy hozzábújjak. Vajon mi lesz a szerepe? Hogyan lesz katalizátora annak a folyamatnak, hogy az emberek megnyíljanak?

    A projekt részeként köztéri akciót is kell csinálni, hírt adni arról, hogy Budapestre érkezett a Veszteség Madara.

    Eldöntöm, hogy – mivel úgyis döntésképtelen vagyok, hogyan válasszak táncost a projekthez, egyáltalán legyen-e benne profi táncos –, felkérek négy táncost, hogy keltsék életre a madarat Budapest különböző közterein. A próbák alatt van lehetőség ízlelgetni, kinek hogy áll ez a nem szokványos táncos feladat: egy madár jelmezbe bújva madár-entitást kialakítani. Olyanokban gondolkodom, akik érzékenyek, jól tudnak kapcsolódni, érzelmileg túlfűtött helyzetekre emberileg reagálni, és feltehetőleg nem riadnak meg attól, hogy civilekkel kell dolgozni majd. Akiket hívok, és jönnek is: Dányi Viktória, Oláh Balázs, Raubinek Lili és Virág Melinda.

    Dányi Vicával sokat dolgoztam már (Burok, Trolletetés, Afterparty). Elegáns, nagyszerű táncos. Könnyed, játékos, kreatív, nagyon jól ellensúlyozza az én sokszor nehézkes természetemet. Vica nemrég elkezdett a fotózással is komolyan foglalkozni. (https://viktoriadanyi.mypixieset.com/)

    Oláh Balázzsal csak a karantén idején, valami furcsa, módosult tudatállapotban készült Afterparty-ban dolgoztam. Nagyon jó táncos, nagyon tud figyelni, jól improvizál. Általában csöndes, magában érleli a dolgokat, és aztán meglep. Mellesleg kőfaragónak tanul épp.

    Raubinek Lilit régóta figyelem, még sosem dolgoztunk együtt. Maga is készít előadásokat, hasonló témák izgatják, mint engem, szociálisan nagyon érzékeny. Szeretem, ahogy gondolkodik, a kisugárzását, a táncát. Ráadásul befogadó lakásotthonban dolgozott gyerekfelügyelőként majdnem két évig a covid alatt. Az itteni keserű tapasztalataiból, dühéből született a Respect című táncelőadása. Sok tapasztalata van hányatott sorsú gyerekekkel – amikor felkérem, nem tudom még, hogy végül nem fogunk gyerekekkel dolgozni, de hányatott sorsokkal persze igen. (https://trafo.hu/programok/tanc_respect_for_the_23_000_2)

    Virág Melindával a Burok-ban dolgoztam együtt – ennek az előadásnak a kedvéért tért vissza a színpadra. Különleges, gyönyörű, mély, egész lényével dolgozó táncos. Nemrég új szakmát választott: dúla lett, kismamákat, csecsemőket segít és masszíroz. (https://egyuttjo.hu)

    Vica a Halászbástyát választja. Hétvége van, a téren hömpölyögnek a turisták. Azonnal „ráharapnak” a madárra. Mindenki kíváncsi, mindenki mosolyog, mindenki fotózza, kamerázza Vicát. Döbbenetes élmény a Vica és a figyelő emberek között feltartott mobiltelefonok sorfala. Az érzékelés, a befogadás közvetlen élményébe belefurakszik ez az eszköz, és a sima, ismerős képernyő keretére szűkíti az egész tágasságot és komplexitást.

    Lili a Jurányiból indul, a cél a Moszkva tér. Elképesztő. Szinte senki rá se néz, úgy mennek el a hatalmas, szürreális, játékos madár mellett, mintha nem volna ott semmi különös. Ez mi?! És miért?! Közöny, fásultság, és talán félelem, hogy jaj csak hagyjanak már békén? Hogy nehogy hozzám szóljanak? Hogy nehogy akarjanak tőlem valamit? Lili hosszan van a földön a villamos és metró között rohanó tömeg útjában. A legtöbben úgy kerülik ki, hogy le sem pillantanak. Lilit megtalálják a hajléktalanok, a részegek és a gyerekek. Hozzájuk lehet még kapcsolódni.

    Balázs a Nyugati téri aluljárót választja. Körülötte nagy karéjban felgyűlik a tömeg, egy nagyon vegyes nézőtér. Az emberek megállnak, végignézik a táncát, majd haldoklását. Felkavaró a madár vergődő teste a földön, pláne itt. Nem messze félig öntudatlan férfi üldögél, arrébb hajléktalanok csoportja készülődik lefekvéshez. Sokan oda is jönnek, gratulálnak, kérdezik, mi ez.

    Virág először a Hősök terére készül, de esik az eső, el kell halasztani. Végül a Fény utcai piacra megyünk, sajnos nagyon kevesen vannak hétköznap délután. A madár kissé elveszve őgyeleg a kürtőskalácsosnál, a lézengő biztonságiak között, az árusok bizalmatlan tekintetének kereszttüzében. Pár arra bóklászó család, és tipegő nyugdíjas kapcsolatba kerül vele.

    Nem lehet választani közülük, de tudom, hogy négyen sokan lennének a tíz civil mellé. Virág végül nem tudja vállalni a rendszeres pénteki időpontokat. Vicával megállapodunk, hogy ő nem tart végig táncosként a csoporttal, de bekapcsolódik az elején, néha betér hozzánk, és fotózni fogja a folyamatot. 

    Úgy érzem, minden kis kirakó a helyére került.

    Szabó Réka

    A blogot itt követhetik.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2024 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram