Az SZFE képzésének lehetséges átalakításáról kérdezte Bodó Viktor színész-rendezőt a 24.hu.
A Szputnyik Hajózási Társaság egykori vezetője az eredeti tervek szerint 2021-ben indított volna színészosztályt, ám az erőltetett tempójú modellváltás és az egyetemi autonómia elvétele miatt úgy döntött, a jelenlegi körülmények között nem vállalja a feladatot.
Mindazonáltal ötéves képzési tervet dolgozott ki a színészképzésről, szoros együttműködésben Szamosi Zsófia színésznővel, Gigor Attilarendezővel, illetve Róbert Júlia és Rácz Attila dramaturgokkal – közülük van, akivel Bodó a kétezres évek eleje óta együtt dolgozik. Képzési tervüket már véleményeztették az egyetem tanáraival, a szenátus volt tagjaival.
„Ahhoz, hogy pozitív dolgok történjenek, a kedélyeket le kell csillapítani, békét kell teremteni” – kezdte Bodó. Ehhez arra is szükség lenne, hogy a szakmai kérdéseket szakemberekre bízzák, az egyetem belső működését nem ismerők pedig inkább megfigyelőként legyenek jelen a munkában.
„Akik tanítani akarnak, tegyék meg az ehhez szükséges szakmai lépcsőfokokat. Dolgozzanak négy-öt évet tanársegédként, osztályvezető tanárok mellett, és végezzék el a doktori iskolát. Az új osztályfőnököknek pedig írniuk kellene egy, a miénkhez hasonló, ötéves tanmenetet, hogy az egyetem vezetősége lássa, az adott osztályt hogyan lehet majd integrálni az egyetemen folyó munkába.”
Letűnt, hiteltelen figurák jelölték ki ellenségnek az SZFE-t, ez egyre világosabb lesz, mert a hallgatók ellenállnak. Ezt mondja Bodó Viktor, aki úgy érzi, már rég meg kellett volna szólalnia.
Bodó arról is beszélt, hogy az egyetem épületeinek felújítása, állagjavítása már csak az egyetemi polgárok biztonsága érdekében is alapvető fontosságú volna.
Az épületfelújítás mellett Bodó tisztességes hallgatói ösztöndíjakat és tanári fizetéseket szorgalmazna. „Nálunk a hallgatóknak kötelező az órák látogatása, az első években gyakorlatilag beköltöznek az egyetemre. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak külső munkát végezni, mint más egyetemek hallgatói, akik maguk készítik az órarendjüket. Jelenleg nincs olyan ösztöndíjrendszer, aminek segítségével a hallgató fizetni tudná az albérletét, vagy tudna venni magának laptopot. Az óraadó tanárok javadalmazása hasonlóan méltatlan, talán a parkolást ki tudják fizetni belőle.”
Bodó Viktor elsősorban az ötéves színészi képzés menetéről vázolta az elképzeléseit. Az SZFE európai összevetésben egyedülálló adottsága, hogy egy intézményen belül zajlik a színházi és a filmszínészképzés, így ezek között szorosabb kapcsolatot lenne érdemes kialakítani.
„Nálunk tulajdonképpen a mai napig a Sztanyiszlavkszij-módszer, a lélektani realista színjátszás különböző változatait tanítjuk a színészhallgatóknak. A világ ma már nem itt tart, más típusú színjátszási iskolákat is jobban meg kellene ismertetnünk a hallgatókkal, például az újcirkuszban jellemző színpadi jelenlétet. Ehhez viszont alapvető fontosságú lenne, hogy nyissunk a világszínház felé” – fejtette ki Bodó Viktor. (…)
Bodó szerin a képzés kezdetétől jobban be kellene csatornázni az egyetemi képzést a vidéki és budapesti színházak működésébe. Másod-harmadévtől vidékre is leutaztatnánk a vizsgaelőadásokat, a színházigazgatóknak pedig látogatniuk kellene a vizsgákat, illene tisztában lenniük vele, melyik osztály éppen hol tart, milyen feladatot csinál.