SZFEThália SzínházAscher TamásMészáros MartinTóth PéterDanis LídiaSzabó Győző
  • facebook
  • instagram
  • 2020. szeptember 29., kedd

    “Ne féljetek senkitől és semmitől” – Bodó Viktor beszéde

    2020. szeptember 1., kedd 06:48

    Az augusztus 31-én, hétfőn egy sajtótájékoztató keretében az Egyetem vezetése és szenátusa bejelentette lemondását. Az esemény után a hallgatók rendezvényt tartottak, amelyen felszólalt Bodó Viktor színész-rendező, az intézmény oktatója is. Az ő beszédét olvashatják.

    Kedves Hallgatók!

    Köszönöm a megtisztelő felkérést. 
    Ti vagytok ennek a történetnek a főszereplői. 
    Ti vagytok a legfontosabbak.

    Erre az Egyetemre eddig nem volt könnyű bekerülni. Több fordulós megmérettetés, tudás, tehetség és szorgalom volt hozzá szükséges. Utána pedig kemény munka. Tanárként bekerülni szintén komoly kihívás: kellenek a megfelelő szakmai lépcsőfokok, úgy mint önkéntes megfigyelés, tanársegédi munka, DLA… stb. Lehet még jelentkezni a titkárságra, a könyvtárba, a műszakhoz.  Minden részlegnél pontos iránymutatás található, melyek a követelmények.

    Az, ahogy most az Egyetemre vagy inkább annak legtetejére kerültek új jövevények, egészen váratlan és rendhagyó módja az Intézmény megközelítésének.

    Ez egy létszámát és méreteit nézve is kicsi, törékeny Intézmény. Kis közösségek lakják, értelmes és érzékeny, tehetséges emberek, azért, hogy tanulhassák a világ legszebb, de legnehezebb hivatásainak egyikét. 

    Ha 0-24-ig tanulják, akkor is mindig tovább és tovább kell tanulni és gyakorolni, próbálni és játszani, írni, forgatni, alkotni.

    Bodó Viktor

    Mindig ott van a bizonytalanság, hogy elég jó-e az, amit csinálunk. Soha nincs készen. Soha nem elég jó. Hogyan tudna jobb lenni, hogyan ne ismételjük magunkat, hogyan fedezzünk fel új és új ösvényeket, hogyan ismerjük meg mélyebben magunkat és a világot.

    Ez egy kis törékeny szellemi és művészeti műhely, amit – mint az eddigi események jól megmutatták – igen könnyű erővel eltaposni. A hatalom arroganciája, a sötétség, az agresszió, a középszerűség, a bosszúvágy, a frusztráció áll harcban az értelemmel, a szívvel, a tehetséggel, az emberséggel.

    Felállt Zsámbéki Gábor, Gáspár Máté majd Székely Gábor. Mestereink. Remek és fontos, meghatározó tanárok, akik rengeteg munkát öltek abba, hogy ez az egyetem színvonalasan működjön. Egy meghatározó korszak tehát mindenképpen lezárult.

    Itt állunk az egyetem előtt és ti, hallgatók, úgy döntöttetek: megvéditek, ameddig tudjátok. Ezért tiszteletet érdemeltek. Olyan eszközökkel teszitek, amilyeneket helyesnek és értelmesnek gondoltok. Kommunikálni, tárgyalni akartatok és megadtátok az esélyt többször is az egyeztetésre. Példaértékű, hogy nem süllyedtetek egy pillanatig sem arra szintre, ahogy veletek és az Egyetemmel elbántak.

    2020-ban Magyarországon ez megtörténhet, hogy egy egyetem belső működésébe ilyen aljas módszerekkel, otrombán belerombolnak. Felülről. Erőből. Hazugságokkal és koholmányokkal.

    Sokaknak már elegük van ebből az egészből. Tanulni szeretnének és dolgozni. Talán vannak, akik össze vannak zavarodva és vannak, akik azt gondolják: hát, ha ez az ára annak, hogy végre normális körülmények között lehet majd tanulni, legyen. Csak legyen már vége. Sokan hallgatnak, kivárnak vagy talán reménykednek.

    De hányszor élt már vissza e hatalom a jóhiszeműséggel? Azzal, hogy azt hittük, demokráciában élünk? Hogy a tisztességesen elvégzett munkának érteke van, hogy az aljasságoknak pedig következménye kell legyen?

    Mi a demokratikus törvények szerint igyekszünk gondolkodni és cselekedni. De ezt kiröhögték és kijátsszák nap mint nap pont azok, akiknek védelmezniük kéne a törvényeket. Azokat, akiknek példát kéne mutatniuk, mára nem lehet tisztelni, már nem lehet megbízni bennük.   

    A színházi törvény magyar színháztörténeti szégyen és bűn, amellyel szintén szakmánk megosztása volt a cél. Kerényi Imre első hallásra gyerekesnek tűnő Ti és MI elmélete a Fidesz-KDNP törekvéseihez simulva a színházi szakmát is megosztani volt hivatott. Sikerült. Gratulálok. Sok munka lesz rendbe hozni. De nem lehetetlen. Közös feladatunk. 

    Kedves Ti! Eljött hát a ti időtök! Tessék megmondani, mit fogtok kezdeni e régen várt lehetőséggel, amelynek egyesek vagy többen útjában álltak?

    Mit kezdtek e nagy lehetőséggel? Milyen előadásokat fogtok létrehozni, amiket eddig nem hozhattatok létre? Ki és mit fog tanítani?  Hogyan? Miért nem tudta azt eddig is tanítani? Hol vannak a szakmai elképzelések?

    Tessék letenni valamit az asztalra! 

    Végre megérkezne a várva várt megfelelő támogatás! Nagy dohány van kilátásba helyezve. Új campus is persze. Semmi mást nem kérnek érte, csak az egyetem autonómiáját. Szenátus off. Kuratórium on. Esetleg valamicskét erősebb nemzeti öntudatot. Bármit jelentsen is ez.  

    A komplett Fidesz-média néhány független oldallal szemben.

    Távoli, gazdag, cinikus minisztériumi mamelukok egy kis művészeti iskola hallgatói és tanárai ellen. 

    A középszer bosszúszomja a döbbent értetlenséggel szemben. 

    A kirekesztés, az álságos nemzetieskedés  – az elfogadással és nyitottsággal szemben.  

    Erről a zűrzavarról leginkább egy szürreális lázálom jut eszembe, amelyben egybefolyik a Rokonok, a 3. Richárd béna balkán változata, az Állítsátok meg Arturo Ui-t karöltve Übü királlyal és persze a Szomszédokkal.

    Kedves Hallgatók!  

    Figyeljetek jól egymásra. Vigyázzatok egymásra. Maradjatok egyenesek és higgadtak akkor is, ha minden okotok megvan az indulatra. 

    Csináljátok okosabban mint mi.

    Nemsokára, évek múlva – ami gyorsan el fog telni – ti jöttök. 

    Ne így csináljátok. 

    Tanuljatok mindabból, amit láttok most magatok körül itt ebben az országban, mert immár testközelből figyelhetitek, hogyan pusztít a nyers erő, a butaság, a düh, hogy a hataloméhség mint egy kőkemény drog, úgy követel magának egyre többet és nem lakik jól semmivel.

    Hogy hogyan tapossa el az erős a gyengét.  Hogy hogyan nézi végig ezt már sokadszorra a teljes ország.

    Az elmúlt évek színházi botrányai is rávilágítottak arra, hogy paradigmaváltásra van szükség. Éppen hogy sokkal nagyobb figyelemre és sokkal több tiszteletre és nyitottságra egymás iránt.

    De helyette háború van. Meg kell védenetek magatokat. Élnetek kell a jogaitokkal. Nem szabad elbizonytalanodni abban, mi a helyes és mi az értékes, mi az emberséges. Nem kell csendben maradni.

    Egy olyan országban kell továbbra is lelkes, érzékeny, figyelő, szorgalmas, szakmai alázattal és nyitottsággal élni és alkotni, ahol napi szinten a kormány és a lakájmédia csapata dolgozik azon, hogy megoszthassák a társadalmunkat. 

    Hogy gyűlöljük egymást és hogy a gyengébbet el kell taposni. Hogy féljünk és szorongjunk mindig valamilyen ellenség sötét homályos képétől. Háborús retorika, a vírusjárványra hivatkozva kijátszott üzletek. Nem kell ilyen országban élni.

    Ne menjetek rá erre, őrizzétek meg a lelkesedést és azt a derűt, amit a humorotok és az intelligenciátok biztosít. Nagy hatalmatok van. Az idő nektek dolgozik. A félelem és közöny, az apátia megbénította az ország nagy részét. De ti álljatok bele a helyzetekbe és ne féljetek senkitől és semmitől.

    Felkérést kaptam a színházi Intézettől, hogy indítsak színész osztályt 2021-ben. Ezért márciusban elkezdtem írni egy új javaslatokat is tartalmazó oktatási koncepciót, tanmenetet egy oktatói csapattal: Szamosi Zsófiával, Róbert Júliával, Rácz Attilával és Gigor Attilával. Az anyag hamarosan elkészül és úgy terveztük, most szeptemberben a szenátus elé bocsátjuk egyeztetésre. Utána pedig publikáljuk.

    Ezt mindenképpen megtesszük.

    Az események következtében azonban úgy döntöttünk, nem indítjuk el az osztályt. Én a magam részéről addig nem szeretnék belépni ebbe az épületbe, ameddig nem rendeződik az egyetem helyzete. 

    Egy szavát sem hiszem azoknak, akik ilyen erőszakos és cinikus eszközökkel ilyen dilettáns módon képzelik egy felsőoktatási intézmény vezetését ellehetetleníteni.

    Eddig és ne tovább.

    Üdv:

    Bodó Viktor

    - Színházi pillanatok az Instagramon -