„Azért szeretek Kafkával foglalkozni, mert vagy azt képzelem, hogy értem, vagy nagyon élvezem a vele való foglalkozást” – mondta el Bodó Viktor a Vígszínház évadnyitó sajtótájékoztatóján. A kastély október 9-i bemutatójáról Rudolf Péter kérdezte a rendezőt, a Kultúra.hu pedig lejegyezte a szavait.

Hamburgban is megrendezte már A kastélyt, amelyet jelenleg is játszanak, így felmerül a kérdés: mit jelent a számára egy már működő előadás adaptálása: „(…) Olyat még soha nem csináltam, hogy „leklónozzak” egy előadást, most viszont éppen azt tartottam érdekesnek, hogy pontosan ugyanazzal a díszlettel, ugyanazokkal a jelmezekkel, kellékekkel mindent koppintsunk le. Az általam rendezett A kastély még megy Hamburgban. A hang le van gyártva, a zenék készen vannak. Ami teljesen más, az a színészek közreműködése.”

Arról, szólva, mennyire lesz ez szorongató előadás, és mennyire lesz groteszk, elárulta:

„Azért is szeretek Kafkával foglalkozni, mert vagy azt képzelem, hogy értem, vagy bizonyos műveit érteni vélem, vagy nagyon élvezem a velük való foglalkozást. Igyekszem minél erőteljesebben kibontani Kafka humorát. Ez fanyar, sokrétegű, sokszínű humor. Természetesen a szorongás is jelen van benne, és idézőjelbe van téve. Többféle módon, többféle aspektusból van megközelítve, mindenféle elképesztően torz figurán és a világ egészen sajátságos ábrázolásán keresztül.

Kafkáról van egy rossz, téves, homályos elképzelés: túlfüstölt, sötét színpad szomorú színészekkel, akik nagyon lassan beszélnek vagy nem beszélnek, keménykalapban vannak, és fehér az arcuk. Az előadás pedig unalmas és hosszú. Nem tudom, hogyan alakult ki, de ez hülyeség. Amit mi próbálunk, az attraktívabb és dinamikusabb. Inkább riasztó és humoros, mint szomorú és szorongató. A szorongásnak azokat a stádiumait próbáljuk felfedezni vagy megcsinálni, amik teátrálisan izgalmasak” – fejtette ki Bodó Viktor.