SZFEThália SzínházAscher TamásMészáros MartinTóth PéterDanis LídiaSzabó Győző
  • facebook
  • instagram
  • 2020. szeptember 29., kedd

    “Az autonómia nem eladó” – Bodó Viktor írása

    2020. szeptember 13., vasárnap 23:30

    Bodó Viktor színész-rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem korábbi tanára az elmúlt napokban többször is megfogalmazta gondolatait az intézmény ügye kapcsán. Most egy hosszabb értekezésben vetett fel egy sor kérdést közösségi oldalán.

    Ha igazán fontos lenne Vidnyánszky Attilának a magyar színházi és filmes szakmának és ezen belül az SZFE-nek a sorsa, akkor nem akarná fokozni a hangulatot azzal, hogy minden eddigi esemény ellenére folytatja ezt az értelmetlen és káros hadművelete és a hazudozást.

    Érzik, hogy repedezik a beton.
    A feszültség és az ellenállás növekedik.

    Ha igazán fontos lenne neki, hogy az SZFE fejlődjön, akkor hagyta volna, hogy azok irányítsák akik erre voltak demokratikus úton kinevezve és nem a saját személyét tolná ismét előtérbe.

    Ha valóban fontos lenne neki, hogy az Egyetem fejlődjön akkor el sem vállalta volna a kuratóriumi elnökséget hiszen nyilvánvalóan tudta, hogy ez nem helyes. Ha nem tudta akkor már régen nagy a baj. Valószínűleg e második az igaz. Paranoid téveszméi riasztó jelzése annak, hogy nem alkalmas arra, hogy nagyobb felelősséget vállaljon és döntéshelyzetben legyen. Talán segítségre szorul. Pontosan látszik minél nagyobb az ellenállás, annál jobban akar boxolni.

    fbt

    De ez nem boxmeccs könyörgöm hanem egy egyetem sorsa! Minél több támogató van és észérv annál cifrább furcsaságokat mond.

    Nem érdekes az, hogy tévedett – ez mintha fel sem merülne a fejében. Az őrület egyik jele, ha ugyanazzal a módszerrel, ami sikertelen volt újra és újra próbálkozunk. Most ez történik.

    Nem merült fel a tévedés lehetősége sem az övében, sem a többi kuratórium tag fejében.

    Az sem, hogy látva, ez így mennyire nem tetszik éppen azoknak, akiknek az életéről van szó ilyen komoly ellenállásba kezdtek? Nyilvánvaló jelzéseket kapnak, de mégis tartják a pozíciót, mert ez nem vita, ez nem értékek megőrzése és létrehozása hanem kőkemény lerohanás, amiből háború lett.

    Mivel nyilvánvaló mit sikerült elérni ezzel az akcióval, az egyetlen elfogadható lépés a hátra.

    Vidnyánszky Attilának le kell mondania.
    A kuratórium többi tagjával együtt.

    Nulláról kell újraépíteni a helyzetet a hallgatók követeléseinek maradéktalan elfogadásával egy autonóm egyetemi rendszerben.

    Tárgyalásnak semmi értelme már. Megvolt az esély, nem éltek vele.
    Akármenyit hazudnak erről akárhol, akárkik: nem volt tárgyalás.
    NEM VOLT EGYEZETÉS. Ez az igazság.

    Most meg megy tovább a hazudozás. A mocskolódás is szépen beindult, ami miatt sokan nem mernek megszólalni. Bevetették Gulyás Gergelyt és L. Simont is. Egyik politikus sem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy mekkora a konfliktus és azt hogyan lehetne megoldani. Mi az igazságos? Hogyan lehetne az érdekeket egyezteve megoldásra jutni. Ehhez nem értenek. Ez nem dolguk. Szomorú és kínos ahogy megnyilvánultak. Pedig milyen sokat fizetünk nekik, hogy rendben menjenek a dolgok. Mindegy. Veszett fejsze nyele.

    Ezen a szinten van nálunk sajnos a politikai kommunikáció. Ez a helyzet. Megnyilvánulásuk természetesen nem javított a helyzeten, de ne legyünk naívak, nem is ez volt a cél.

    Csak az erő mutogatása. Mindig csak az cél. Sajnos. De most mégis gyengül az erő.

    Az egyetemnek szánt támogatásokat a kormánynak az ő személye nélkül is kötelesége lenne odaadni. Már régen oda kellett volna adnia az egyetemnek. Ez itt a bukta.

    Nem szabad zsarolási helyzetnek felhasználni az adófizetők pénzéből szánt egyetemi támogatást. Hol élünk? Egy valóban szegényes állapotú épület felújítása, normális ösztöndíjak és bérek rendezése nem lehet zsarolási alap!

    Vidnyánszky Attila önmagát leplezi le újból és újból minden egyes órában, ameddig nem képes belátni végre, hogy ilyen eszközökkel egy demokráciában semmit nem szabad csinálni. Be kell látnia, hogy ez bizony totális szakmai kudarc. Minél később látja be annál nagyobb a kudarc. Ezt már nem lehet szépíteni. Csak erőből tovább nyomulni. Ezt meg nekünk nem kell hagyni. Nem szabad hagyni.

    Vajon mekkora az ő támogatottsága valóban? Csak rejtélyes utalásokat hallunk arról, hogy írnak neki és hívogatják. De kik? Az SZFE támogatói névvel, fotóval jelentkeznek. Rangos színházak, szervezetek, intézmények, egyetemek, szakmabeliek és magánszemélyek, a lista óriási lett mára és egyre bővül.

    Ki vagy kik állnak valójában e támogató tömeggel szemben?
    Mi van a kezükben bosszúszomjon és indulaton kívül? Hol vannak a tervek? Hol vannak a tanárok? Hol tanítottak eddig és mit? Kik lehetnek ezek a tanár jelöltek, akikért érdemes a pusztítást és tisztogatást elvégezni? Kik azok és mit fognak tanítani? Hogy lesz arcuk bemenni egy leigázott intézménybe (ne történjen meg), hogy akkor most nézzük ezt a Trianon jelenetet? Belegondolt az illető, aki ilyesmire készül, hogy a mesterség oktatás nagyon komoly dolog és nagy felelősséggel jár?

    Hülyeségeket nem lehet tanítani, mert a hallgatók nem hülyék. Mesterség oktatásban nincs helye ideológiák zavaros erőltetésének.

    Ha Vidnyánszky és gazdag nagyhatalmú barátai szeretnének Keresztény Nemzeti Iskolát, akkor csináljanak egyet! Van rá elég pénzük, és mivel nincs semmilyen megfogható információ, mit is szeretnének tanítani, ezért azt javasolom, első körben kísérletezzenek egy kicsit pl. egymáson, hogy kiderüljön van-e létjogosultsága a dolognak egyáltalán. Bizonyítsanak.

    Az SZFE-t nem használhatják arra, hogy bizarr dolgokat kipróbáljanak hús vér hallgatókon úgy, hogy közben rombolnak. Akkor sem, ha közben szép új épületet akarnak adni az autonómia árán. Az autonómia nem eladó. Soha nem lehet az.

    Kik a rejtélyes Vidnyányszky támogató telefonálók és levelezők akik „nem mernek” nyilvánosan megszólalni? Ők vajon mitől félnek? Mert hogy a „MI” oldalunkon mitől fél mindenki az ugye elég világos. Például attól, hogy elveszíti a munkáját és bemocskolják a nevét.

    Nekünk kéne félni a forgatókönyv szerint. De a hallgatók átírták a könyvet és most helyzet van. Kérdés, hogy ki mit tud kezdeni vele.

    Vidnyánszky Attila minél tovább húzza az időt, minél több hazugsággal cifrázza annál nagyobb lesz a feszültség.

    Egyre több ember és közösség támogatja a hallgatókat! Egyre többen vagyunk! Komoly az ellenállás és már most sokkal messzebbre mutat az SZFE ügyénél.

    Nem látják ki mindenki figyeli most már az eseményeket?
    Ki mindenkinek nyílt ki a bicska a zsebében?
    Ki mindenki gondolja, hogy most már aztán tényleg elég legyen?

    Az emberek reményt kaptak az SZFE hallgatóitól! Ha a remény meghal mi is beledöglünk majd. Zavartan és szégyenkezve fogunk elkullogni. Én nem szeretném ezt megélni. Nem is szükséges, hogy így legyen. Az élet baromi rövid, hogy csak úgy hagyjuk ezt a rombolást.

    Elég volt!

    Ne legyen felesleges az az áldozat, amit a mesterek és tanárok meghoztak és még sokan mások más intézményekben, más városokban, akiket már eltiportak. Értük is történik mindez.

    Mind a kormány részéről erre a feladatra kijelölt potentátok, mind a Kuratórium tagjai elvesztették szavatosságukat és hitelességüket abban a pillanatba, amikor nem voltak hajlandóak egyeztetni és felülről nyúltak az Intézmény életébe. A mai napig úgy tesznek mintha ez teljesen rendben lenne. Mintha ez törvényes lenne, de ha nem lenne az, csinálnak rá törvényt 5 perc alatt. Ez nagyon nincs rendben! Ilyet nem lehet csinálni demokráciában.

    Sem az SZFE-n, sem sehol. Pontosan tudták és tudják most is, hogy minden szempontból megsértik az egyetemi autonómiát és ezek után persze hagyták, hogy egy Egyetem teljes vezetősége felálljon. Egy gonddal kevesebb. Talán annak örülnének a legjobban, ha a hallgatók is valahogy eltűnnének.

    Addig nem lehet hinni nekik, ameddig le nem mondanak.
    Aki valóban a magyar kultúráért akar áldozatokat hozni vagy egyáltalán bármit tenni érte, az nem tesz ilyet! Jóérzésű ember nem tesz ilyet! Akkor sem, ha jobb oldali konzervatív, akkor sem ha bal oldali, akkor sem a közép.
    Akkor végképp nem, ha keresztény, de még akkor sem, ha ateista.

    Most itt van a lehetőség hangot adni és kifejezni, hogy nem akarjuk, hogy így menjenek a dolgok az országban. Miféle dolgok történnek itt nap mint nap? Sokkoló és bénító az a rablás és pusztítás amit a kormány vigyorogva, kamuzva és cinikusan, de baromi jól szervezve végez. Lehet, hogy kevés az esély a győzelemre, de nem erre kell most koncentrálni, hanem az ellenállásra.

    Ez most nem egy olyan játék vagy verseny, amit csak akkor játszunk, ha biztosan nyerünk. A becsületért és a szabadságért áldozatokat kell hozni. Ez mindig így volt és így is lesz.

    Becsüljük meg a helyzetet és támogassuk az SZFE hallgatóit! Ahogy tudjuk, amivel tudjuk. Mutassuk meg hogy itt vagyunk és hogy meg tudjuk védeni magunkat és egymást. Meg tudjuk védeni a gyengébbet!

    Már nem elég sajnos az, hogy biztosan tudjuk, hogy jó oldalon állunk.
    Hogy tisztában vagyunk azzal, mi az igazságos és a helyes. Nem csak magunk miatt kell kiállni, hanem mindazokért, akik megtették az első lépést, vagy akik olyan szinten vannak megfélemlítve, hogy nem mernek megszólalni.

    Aki teheti nyilvánuljon meg. Ne hagyjuk lerombolni közös értékeinket és ne hagyjuk felrúgni a játékszabályokat.
    Nem oké, ha erőből mindent lenyomhat valaki csak azért mert Fideszes.
    Tényleg Ilyen országban akarunk élni?
    Hát Lehet ilyen országban élni?

    Meg kell mozdulni. Megnyilvánulni. Megszólalni. Felállni és beszélni.
    Ha nem állítjuk meg őket most mi, akkor ki fogja és mikor?

    Bodó Viktor

    - Színházi pillanatok az Instagramon -