Bodó Viktor, színész és rendező, volt Veiszer Alinda legutóbbi interjúalanya. A beszélgetés az új színészképzés köré szerveződött, amelyet Bodó és kollégái eredetileg az SZFE keretein belül terveztek elindítani, a kialakult helyzet, a modellváltás következtében azonban egy új színészképző iskola jött létre, ahol idén tizenhat diák kezdte meg az első tanévet.

Veiszer Alinda elmondása szerint a képzés leírásában olyan elemek találhatóak, amelyek a forgatókönyvírásra, illetve a darabok mélyreható elemzésére összpontosítanak, így a jelentkezők egy szokatlanabb képzési formára számíthatnak. A diákoknak egy gyakorlat keretében választaniuk kellett egy személyt a környezetükből és részletes profilt kellett készíteniük róla. Az elemzés kiterjedhet az illető telefonjára is, megnézve, milyen fényképek találhatóak rajta, illetve mik foglalkoztatják őt.

Ezt Bodó Viktor új metódusnak nevezi: ehhez Egri Lajos Drámaírás művészete című könyvéből vett ki egy úgynevezett karaktercsontszerkezet-kérdéslistát, amelyet a szerző eredetileg forgatókönyvíróknak írt.

Bodó úgy fogalmazott, hogy „ez lényegében egy kérdéssor, amit – amennyiben realista színdarab készül – érdemes egy színésznek megválaszolnia”.

Bodó úgy véli, hogy a Sztanyiszlavszkij-módszert valószínűleg csak Sztanyiszlavszkij és közvetlen környezete ismerte, mivel a tanárok által a módszer folyamatosan átalakul, formálódik. Úgy látja, ha megfigyelünk egy európai fesztivált, egyértelműen különböző formák és esztétikai irányzatok léteznek, amelyekhez a színészek könnyedén alkalmazkodnak.

„Nyilvánvaló, hogy amikor egy speciális esztétikával rendelkező rendező érkezik, akkor abban a logikai keretben tudnak gondolkodni, míg egy másik rendező esetében egy másik logika érvényesül” – fogalmazott.

Példaként a hamburgi színházat hozta fel, ahol annyiféle színházi megközelítés létezik, ahány rendező dolgozik. Szerinte Magyarországon azonban zártabb a színházi világ, mivel kevesebb a vendégrendező. Ennek egyik oka, hogy valószínűleg nem tudják megfizetni őket, és a magyar mentalitás is hozzájárul a helyzethez: a bizalmatlanság az új és ismeretlen dolgokkal szemben, illetve a frusztráció, ami abból fakad, hogy „ezt én úgysem tudom megcsinálni.” Bodó szerint ez a két tényező korlátozott gondolkodást eredményez.

„Ha ma végigmegyünk egy budapesti színházi műsoron, akkor egyfajta leállást látunk: a fantázia, a bátorság eltűnt, a színházak biztonsági játékosok lettek” – teszi hozzá.

Arra a kérdésre, hogy miért fordult a tudatosság és a strukturáltság felé, így válaszolt: korábban alkoholt és drogokat fogyasztott, sőt toxikomán volt, de hat éve elkezdődött a felépülés és azóta az érdeklődése a tudatosság, az élet különböző aspektusainak megértése, valamint a strukturális tudás iránt folyamatosan növekszik.

Bodó bevallotta, gyermekkorában traumatikus élmények érték, elváltak a szülei, állandó veszekedések voltak, és ő rendszerint magát hibáztatta.

Ennek mi lett a következménye a személyiségében? Renitens gyerek volt, vagy figyelt arra, hogy vele ne legyen gond? Bodó azt mondja, ő volt a bohóc, amely az egyik szerep a diszfunkcionális családokban, és szerencsésnek tartja magát, mert végül el is tudott helyezkedni ezen a pályán, de ez nem mindenkinek sikerül.

„Sokan a szakmában hasonlóan diszfunkcionális családból érkeznek, és nem véletlenül van olyan érzékenységük a tehetségük mellett, amely jól is jön a pályán, de veszélyes hurcolni, ha nem tudnak vele valamit kezdeni” – fogalmazott.

Azt is hozzátette, a szakmában sokan küzdenek mentális problémákkal, de nincs segítség, mert egy anonim csoportba nehezen megy el egy színész, az ő életében ugyanis nincs anonimitás.

Nincsenek esték, nincsenek hétvégék, nem tudnak végigcsinálni egy terápiát sem – mondta Bodó Viktor.

A teljes beszélgetést havi díjért cserébe ezen a linken lehet megnézni.