Bodoky Márk nyerte az idei Soós Imre „pályakezdő” díjat, amit a MASZK Országos Színészegyesület azok között a fiatal színművészek között oszt ki, akik legfeljebb öt éve kaptak diplomát. A gondolat, hogy színész lesz, csak az érettségi után merült fel benne. A miskolci társulatnak 2017-től a tagja, számos remek darabban játszott azóta. A minap.hu kérdezte.

A teljes riport itt érhető el.

– Elég későn jött az indíttatás, hogy színész legyek. Igazából csak az érettségi után merült fel bennem ez a gondolat. Előtte nem voltam színjátszós vagy drámás – ez kimaradt az életemből – mesélte középiskolás éveiről Bodoky Márk színművész. – Budapesten születtem, ott nőttem fel, ott jártam gimnáziumba is. Amikor még nem foglalkoztam színészettel, sok más dolog érdekelt: sport, irodalom, olvasás. Eredetileg orvos szerettem volna lenni – apukámnak is ez a hivatása. Édesanyám viszont színésznő volt – sajnos fiatalon elhunyt. Valószínűleg régóta bennem rejtőzött az indíttatás, de az édesanyám hiánya miatt csak később tudatosult bennem. Időbe telt, míg beszélni kezdtem erről a vágyamról – idézte fel a kezdeteket.

Érettségi után jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE), de végül nem ment el a felvételire. – Beadtam filmdramaturg szakra is a papíromat – ott sem jelentem meg a szóbelin. Akkoriban valamiért jobbnak láttam kihátrálni ebből. Végül az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar szakán kezdtem tanulni.

Egy év után azonban otthagyta a magyart, és újra elkötelezte magát az SZFE mellett: „Az első két forduló során azt éreztem, van esélyem, hogy felvegyenek. A felvételi utolsó része kicsit megterhelőbb volt mentálisan, de azt is élveztem: kicsit hasonlított a későbbi, egyetemen eltöltött időszakra”.

A borsodi megyeszékhelyre a Miskolci Nemzeti Színház (MNSZ) igazgatója, Béres Attila hívta. Nem érezte megterhelőnek az új környezetet, sokkal inkább inspirálóan hatott rá a miskolci teátrum légköre. Hamar megtalálták a komoly szerepek is Bodoky Márkot Miskolcon. – A szereplés, a darabok sikere egyre nagyobb önbizalmat adott. Azt hiszem, ez fontos alapja a jó teljesítménynek, de úgy általában a színházi munkának is. Minden évadban akadt néhány igazán megterhelő szerep. A Feketeszárú cseresznye mellett ilyen volt az Ördögök című előadás is, vagy a Bakkhánsnők, ami egy kísérletezőbb stílusú mű. Mindegyiket nagyon szerettem játszani.

– Nincs olyan típusú szerep, amit a többi felé helyeznék, hiszen a változatosság a legjobb ebben a munkában – mondja a színész.

A teljes riport itt érhető el.