Több mint száz darabban játszott, mégis a legtöbben Süsü, a sárkány című bábfilmsorozat hangjaként ismerik, amelyről ő maga mesélt a Magyar Hírlapnak.
Arról szólva, milyen élményei vannak Süsüvel, hogy tekint rá, a Nemzet Színésze kifejtette: “Vannak ilyen szakállas bácsik, akikkel találkozom, akik azt mondják, hogy: „Magán nőttem fel”. Vicces, hogy ma már jóformán mindenki öregember, tisztelet a kivételnek, aki annak idején minden nap nézte a Süsüt. Gyakran megesik a mai napig, hogy ha meghallják a hangom, akkor az első, amit mondanak, hogy: „Itt van Süsü!”, ami egyébként mindig örömmel tölt el.”
Arról is faggatták, hogy gyerekként inkább a csínytevők csoportját erősítette-e: “Szerettem élni már gyermekkoromban is. A főiskolai éveim alatt 16 fegyelmit kaptam, és egyszer még el is tanácsoltak. Akkoriban, tudja, mindenben az igazságot kerestem. Az egész úgy kezdődött, hogy az iskola helyett inkább moziba mentünk egy barátommal. Ez akkor nagy bűnnek számított. Rossz fát tettünk a tűzre, amit tudtunk is, de fiatalok voltunk, így nem foglalkoztunk a helyzet súlyosságával. Így történt, hogy engem kirúgtak, a többieket pedig felfüggesztették. Az otthoniaknak nem mertem megmondani, hogy mi is történt. Aztán mikor órák helyett az Erzsébet-presszóban üldögéltem, Básti Lajos tanárom észrevett engem. Miután elmondtam, hogy mi is történt, jól összeveszett velem, aztán valahogy készült egy új fegyelmi, és visszakerültem.”
Bodrogi Gyula szerint a színész “születik”, aztán találkozik valamikor a színházzal, színpaddal, a tévével, és akkor kiderül, hogy olyan valaki, akit szeretnek az emberek nézni, hallani, de a születési „hibának” meg kell lennie.
Azt is elárulta, ha újra fiatal lenne, csinálna-e valamit másképp: “Az emberek mindig az adott élethelyzet szerint cselekednek. Amit csináltam, azt mindazért csináltam, mert volt valami az életben, ami kínált egy ilyen lehetőséget. (…) Az idő nem áll meg, minden nap visszahozhatatlan. Minden, amit csinálnak, az jó, és minden, amit nem csinálnak, az semmi. Azt üzenem, hogy szeressék az életüket, és mindig találjanak valamit, amit érdemes csinálni” – fogalmazott Bodrogi Gyula.