Bodrogi Gyula Törőcsik Mariról: „Olyan ember volt, amilyen színész: magával ragadó”
2021. október 2., szombat 10:10
„Volt öt-hat estém” – szólt a magyar színház meghatározó alakjának, Törőcsik Marinak a híres mondata. A Nemzeti Magazin most különszámot szentel a Nemzet Színészének, amelyben olvashatnak a művész örömeiről, sikereiről, veszteségeiről, a színházi és a filmes életműről, szerepekről, pályatársak emlékeiről. Többek közt Bodrogi Gyula írását is közlik egykori párjáról, örök barátjáról.
Így fogalmaz Bodrogi Gyula: „Vannak, akik tehetségükkel, mesterségbeli tudásukkal, emberi tulajdonságaikkal vagy akár csak a jelenlétükkel, kisugárzásukkal hatnak a környezetükre – sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Törőcsik Mari ilyen ember volt. Erről tanúskodnak az itt közreadott gondolatok, visszaemlékezések, történetek, amelyek egy része a halálhír nyomán, más része évekkel ezelőtt, egy-egy jeles esemény, évforduló kapcsán fogalmazódott meg.
Olyan ember volt, amilyen színész. Megnyerő, magával ragadó. Tündöklően tehetséges művész, és jó ember. Mindannyian tudtuk, hogy nagyon beteg, ha beszéltem vele, éreztem, mennyire szenved. Testi bajok gyötörték, de legjobban a színpad hiánya kínozta. Főiskolások vol- tunk, amikor összeházasodtunk, szinte még gyerekek, és a színház volt a mindenünk. Másodéves volt, amikor film- színészként már befutott a Körhintával, de talán tíz évig is eltartott, amíg színpadi színészként elfogadták, tehetségét méltatták. Mari azonban sosem adta fel ezt az álmát, és ke- ményen megdolgozott érte.
Mindvégig hitt abban, hogy ez az ő pályája, hivatása. Bajor Gizi volt a példaképe – az ő életfelfogását, munkához való viszonyát, a színház iránti elkötelezettségét nagyra tartotta. Tisztában volt saját tehetségével, tudta, mit ér ő a szakmában, mégis sokat gyötrődött: eleinte azon, hogy igazán jó-e, amit csinál, később azon, hogy kell-e még az a fajta színészet, amit ő képvisel.
Örökké kíváncsi volt másokra, és doppingolta, ha má- sok is kíváncsiak őrá. A színészet, a játék mellett volt még valami, ami fontos volt számára: a feléje áradó szeretet. A tehetségét arra fordította, hogy a közönség szeretetét megszolgálja.”