Az alábbiakban Bognár Zsolt újabb levelét közöljük, amelyet Molnár Áronnak címzett.

A nyilvánosság előtt zajló levelezés előzményeiről:

A Színház Online-nak megküldött nyílt levelében szólította meg Molnár Áront Bognár Zsolt színész Molnár Áron egy nyilatkozata kapcsán. A noÁr mozgalom alapítójának válaszára érkezett az alábbi válasz:

„A valódi párbeszédről”

Kedves Molnár Áron!

Gondolkodtam javaslatán. Felszínes ,,ismeretségünk” kezdete, ahogy már írtam 2014, amikor azzal szembesültem, hogy durván ,,megénekelte” Kerényi Imrét. Közéletünk iránt érdeklődő emberként, azóta több esetben szisszentem fel az ön megszólalásain, politikai szerepvállalásain. Meggyőződése magánügy, nyilvánosságba lépő provokatív stílusa, pökhendisége, kizárólagosságot hirdető attitűdje közügy. Ezekkel lehet egyetérteni, de vissza is lehet utasítani. Én az utóbbiak táborát erősítem. Hogy önről kialakított véleményem ne legyen elhamarkodott, az azóta eltelt hét év terméséből több videót, vitát megnéztem önnel, hogy tájékozatlansággal ne legyek vádolható. Ezek alapján az alábbiakra jutottam.

Megnyilatkozásaiban csíráját sem tudtam felfedezni a másik fél véleménye iránti nyitottságának. Megszólalásai szerintem a fiatalság mindent felülíró zászlaja mögé bújt kőkemény politikai performanszok csupán. Számomra természetes, ha egy művészember a színpadon túl a közéletben is megfogalmazza világról alkotott meggyőződését, a problémát abban látom, ha ez a megnyilatkozás kizárólagosságra tör és hagymázas függetlenségre hivatkozik, közben ködös, pártpolitikán felülálló grémiumokkal példálózik. Ráadásul kedves Áron, az ön stílusa tiszteletlen, lázító, saját művész létét is lealacsonyító közönségesség. Ön úgy vélem, hogy szereti a közéleti arénát, ahol a verbális gladiátorok közül csak egy maradhat életben. Olvasson bele az önhöz írt előző levelem mögötti kommentekbe. Ha az ott felsorakozottak az ön tábora/ tisztelet a kivételnek/, akiket talán észre sem veszi, de bátorít, hergel a más véleménnyel bírókkal szemben, talán megérti, ha abba az arénába nem szívesen lép a magamfajta ,,Kossuth-díj” várományos ember.

Nem szeretném hosszúra nyújtani levelemet, de figyelmébe ajánlom, hogy demokráciánk sajátja, hogy 4 évig jó esetben a többség által megválasztottak akarata érvényesül. Miért nem lehet ezt emelt fővel elfogadni. Miből gondolja, hogy az ifjonti lázzal fűszerezett lázításra, a zűrzavarra lenne szüksége országunknak? Ön komolyan meg van arról győződve, hogy a politikai palettán felsorakozottak közül bármelyik is alternatívája lehetne a jelenlegi kormányzatnak? Ha így gondolja, az az én számomra döbbenetes, ha ön szerint is kérdéses a komolyan vehetők száma, akkor ön eddig melyik mozit nézte?

Engedjen meg számomra egy kis kitérőt. Az SZFE kapcsán szajkózott meggyőződése, miszerint sérült az egyetem ,,anatómiája”/ copyright by Szirtes Ági/ azzal, hogy a kormány kinevezettjei kerültek az egyetemet felügyelő kuratóriumba és nem tárgyaltak a diákokkal arról, hogy az egyetem új tanárai megfelelnek-e kényes igényeiknek, csupán egy rövid gondolatkísérletre invitálom. Öttagú kuratórium esetén talán nem kell magyarázni, de a kisebbségi véleménnyel bírók jelenléte ,,formalitás”, így az a paláver, hogy az önök jelöltjeit figyelmen kívül hagyták, az csupán a jövőbeni, gördülékeny ügymenet ésszerű elősegítése volt. Önök kizárólag abban az esetben tekintették volna hibátlannak és a demokrácia maradéktalan érvényesülésének a kuratórium összetételét, ha az önök értékrendjét vallók maradtak volna továbbra is többségi döntéshelyzetben? Ismétlem, meggyőződésem, hogy választást kell nyerni és annak eredményét kell tiszteletben tartani. Ez vonatkozik a művészeti képzésről vallott tanári nézetek érvényesítésére is. Ne horgadjon fel, ez csupán annyit jelent, hogy egy új tanár, oktató életszemléletének különbözősége még nem jelenti a művészet azonnali halálát és a diákok tehetségének elvesztését még akkor sem, ha ön ,,súlyos minőségromlást” és ,,halálcsillagot” vizionál a megújuló Színművészetin. 

Ön tett egy ajánlatot, én is teszek. Semmi akadálya, hogy vitázzunk egymással. 2014-től 7 év telt el, az a közönségesség és tiszteletlenség, ami akár csak ezen időt tekintve is eluralkodott közéletünkben számomra elfogadhatatlan. Amennyiben ön az elkövetkezendő 7 évben bebizonyítja számomra, hogy a színészhez végképp illetlen, a közmorált is romboló modorán változtat és megnyilatkozásai alapján majd azt érzem, hogy azért tesz, ami összeköt és nem azért, ami szétválaszt, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy 2028-ban rendelkezésére álljak a nyilvánosságtól kísérten. Azt gondolom, hogy a ,,gyógyulás” időtartamára gáláns ajánlatot tettem. 

Végezetül az SZFE új tanárait ért még egy megjegyzésére reflektálnék, ami szerint ,,a mostani tanári kar súlyosan billen jobbra”. Kedves Áron, akkor most én kérdezem, a régi merre billent? Ha erre megadta a választ, akkor fogadja el tőlem, hogy itt bukik meg végérvényesen   az az állítása is, idézem ,,a színpad, ahogy egyébként szerintem a közügyek is, pártpolitikától független és pártpolitika felett kell, hogy álljon.”

Véleményem szerint a pártpolitika az ember világnézeti irányultságához igen közel álló fogalom és nem lehet felette állni, mert saját meggyőződésünk tetszik, vagy sem, de meghatározza az adott politikai kurzus iránti szimpátiánkat.

Kedves Áron! Függetlenségi téveszméjének esetleges belátása esetén, a megadott időpontban talán lesz értelme a valós, politikailag immáron felvállalt kötődésének ismeretében beszélgetnünk. Addig fenntartom tanácsomat: „kevesebb lázadást, több elfogadást”.

 Üdvözlettel: Bognár Zsolt