Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója lett az év színésze az Arany Medál-díj díjazottjai közül. Közösségi oldalán publikálta a beszédét, amit kiegészített később Gubás Gabi díjazásáról szóló véleményével. Bognár Zsolt színész erre kívánt az alábbi írással reagálni.
Molnár Áron színművész és köztem nem újkeletű a nézetkülönbség. Már számos, oda-vissza történt véleményváltásunkban adtuk ezt egymás tudtára a közvélemény különböző fórumain. Mostani megszólalásom annak köszönhető, hogy személyes meggyőződésem szerint igen faragatlan módon juttatta politikai meggyőződését szintén díjazott kollégájának, Gubás Gabinak a tudomására.
Azt rója fel Molnár Áron megbocsáthatatlan bűnként és azért nem gratulált egyedül csak Gabinak, mert színésznőként nem járt utána kellő alapossággal, hogy az El*kurtuk című mozifilmben Dobrev Klára megszemélyesítőjeként mondhatta-e a rendőri erőszakot elszenvedő emberekre, hogy az csupán „járulékos veszteség”. Nem a közönségdíjat vitatja el Gabitól, gratulációjának pótólhatatlan veszteségét és megsemmisítő hiányát Gubás Gabi oknyomozó tudatlanságával, felkészületlenségével magyarázza.
Nos, kedves Áron! Abban egyezzünk meg, hogy feltételezésem szerint a „járulékos veszteség” jelzős szerkezetét inkább mondhatta Dobrev, mint azt, hogy „kedvenc miniszterelnököm Orbán Viktor, akire szavazni fogok a 2022-es választáson”. Ahhoz, hogy zárt ajtók mögött mit mondhatott valójában, annak felfedéséhez nem csak Gubás Gabi kevés, de még a 2006-ban nem rendszeresített Pegasus szoftver is szégyellte volna magát, ha rögzítenie kell a füstös hátsó szobákban elhangzottakat. Azt se felejtsük el, hogy ez a mondat rávilágít arra, hogy Ferenc testvér is az Apró családba való beköltözésével vált, válhatott azzá, akit mostanság ismerünk.
Másrészről a felrótt utánajárás hiánya mennyiben nem megkövetelhető ugyanígy Molnár Árontól is, vagy más színésztől az általuk megszemélyesített bármely valósan élő, vagy élt személy eljátszhatóságánál? Ő minden esetben kortárs, valós személyeket felvonultató színdarabokban betűre pontosan egyezteti-e a mondataikat, avagy a már megboldogultaknál levéltári alátámasztottságért bújja a szakirodalmat?
Nevezetesen például a „Két pápa” című film esetében a főszereplők gyónásánál a XVI. Benedeket alakító Sir Anthony Hopkins utánajárt-e annak, hogy a valós pápa azt mondta, mondhatta-e, ami a filmben elhangzott? Ugyanitt Jonathan Pryce, aki szerepe szerint a későbbi Ferenc pápát játsza, egyeztetett-e Jorge Mario Bergoglióval a filmben elhangzó gondolatairól?
A Freddie Mercury életét feldolgozó „Bohém rapszódia” minden párbeszéde elhangzott a valóságban is?
Netán az „Amadeus” film Mozart és Salierije közül mindkettő maradéktalanul vállalná a filmben szájukba adottakat?
Esetleg „A király beszéde” című alkotásban Colin Firth bújta-e a levéltárakat VI. György, brit király megnyilatkozásainak hiteltérdemlő megerősítéséért?
Magyar példával is élve az „Egri csillagok” című filmben a Dobó István egri várkapitányt megformáló Sinkovits Imre teleportálta-e magát az egri vár 1552-es ostromába, hogy elsőkézből lejegyzetelje a hős várvédő életében elhangzott minden mondatát a hitelesség kedvéért?
Befejezve a felsorolást Babits Mihály a „Jónás könyvében” ugyan konzultált-e a bibliai prófétával?
Molnár Áron megszólalásában a gyurcsányi ellenszenvére való hivatkozás nem áll túl erős lábakon. Amennyiben még mindig nem látja, érzékeli, ahogy ő maga is megfogalmazta „Gyurcsány Ferenc a legkártékonyabb személy a jelenlegi összefogásban” és ennek dacára Dobrev engedélyével mégiscsak Ferenc testvér viszi a vadászpuskát a balos szivárványosok háza táján, akkor Molnár Áron olyan tényvakságban szenved, amire sajnos még nem talált fel korrekciós dioptriát az orvostudomány. Esetleg következő megszólalásában erről az általa „legkártékonyabbnak” nevezett politikai szereplőről legalább olyan részletességgel kifejthetné véleményét, mint ahogy Gubás Gabiról tette.
Visszakanyarodva eredeti vitaképes felvetésemhez, Ön nem azért nem gratulált, mert Gubás Gabi nem járt utána annak, hogy elhangozhatott-e az inkriminált mondat, hanem mert egyszerűen csípte a szemét a Kálomista Gábor által létrehozott film, ami bemutatta 2006 pőre valóságát és sajátos művészi olvasatát. Változatlanul hiszem, hogy aktívabbnak a színpadon kellene lennie és nem a politikai közéletben, ahol gyógyíthatatlan elfogultsága nem segíti a felek közeledését. Ráadásul ennek oltárán gratulációjának megvonásával feláldozta a csupán egy szerepet eljátszó kollégáját, ami hangsúlyozom, hogy előttem a szakmánkat illetően is szégyenletes cselekedetnek minősül, ha már annyiszor állította, hogy a politikumnak nincsen helye a művészetekben.
Publicisztikám címéhez hűen ezennel az általam képletesen életre hívott egyszeri és megismételhetetlen Arany Pedál-díjat szeretném felajánlani önnek, hiszen a „független forradalmár” szerepéből kilépve elismerhetné végre, hogy eleget teker a balos sikerek reményében. Eddigi munkássága el nem ismeréseként fogadja el tőlem és viselje egészséggel.
Bognár Zsolt /színművész/