Böhm György: „A színház nem életre-halálra van, hanem csak és kizárólag az életre”
2021. december 3., péntek 21:52
Pályafutásának 50. évfordulóját ünnepli idén Böhm György – a Szépség és a Szörnyeteg és számos sikerdarab rendezője, akivel az Index készített interjút. A Jászai Mari- és Nádasdy Kálmán-díjas alkotót Korcsmáros Felícia kérdezte.
Az Operettszínházban rendezett A Szépség és a Szörnyeteg című előadása az ezredik, a Pécsi Nemzeti Színházban futó A padlás pedig túl van a 150. előadásán. A kérdésre, ennek mi lehet a titka, Böhm György elárulta: „Azonkívül, hogy ezek a darabok a saját műfajukban is remekművek, talán az lehet az én hozzáadott értékem, hogy imádom a színészeket. Amikor létrehozzuk ezeket az előadásokat, nem készülhetnek a színészek ellenében. Nem a darabot hozzuk létre, hanem a színészeket figyelve, belőlük építkezve jön létre az előadás, amit így mindenki a sajátjának érezhet. A résztvevők lelkesek, a bennük lévő lángtól pedig az 1000. előadás ugyanolyan kiváló lesz, mint a premier volt.”
Arról szólva, hogy a Puskás, a musical ötletéről ő nyilatkozott először, de végül más csapat készítette el az előadást, úgy nyilatkozott: „(…) Ahhoz, hogy a műből nagyszabású előadás lehessen, producereket, tőkét kellett találni, amihez az alap az elkészült darabunk kiajánlása volt. Sokan hitegettek vagy inkább átvertek a segítség helyett. Én alkotó ember vagyok, az ön-érdekérvényesítő képességem nulla. Szóval amikor javasolta valaki, hogy keressem bizalommal Szabó Lászlót, aki otthon van a sportcsarnokos rendezvényekben, biztosan tud segíteni, hogy színre kerüljön a darabunk, megkerestem a Puskás-musicalünkkel. 2019 februárjában meg is kaptam a válaszát: bár megtiszteltetésnek vette a megkeresésem, de szkeptikus abban, hogy Puskásról musical íródjon. Megköszöntem, hogy reagált, és februárban elküldtem neki a darabot. Ez volt köztünk az utolsó kommunikáció. (…) Ám mielőtt bárki is félreértené: nincs plágium, a Puskás, a musical című mű nem azonos, még részleteiben sem a mi darabunkkal. Mi azt a munkacímet adtuk a darabnak, hogy Puskás Öcsi, a külvárosi vagány hihetetlen kalandjai a nagyvilágban. Azt pedig mindenki tudja, hogy ötletvédelem nincs. Lényegtelen az egész, olyan mindegy. (…)”
50 éve kezdte a pályáját a Vígszínházban, azóta mint dramaturg, illetve rendező rengeteg darabot tudhat maga mögött. Arról szólva, mi az, amit közvetíteni szeretne az előadásaival, mi az a hajtóerő, amitől a színház még mindig hivatás, nem pedig munka, kifejtette:
„A színház nem életre-halálra van, hanem csak és kizárólag az életre. Fontos, hogy az este 7-kor még rosszkedvű néző este 10-re már elvarázsolt állapotba kerüljön, függetlenül attól, hogy tragico-comico-historico vagy pastorico volt az előadás. Mindig az új érdekelt, megtanulni az új dolgokat.
De pont a napokban szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy így, 102 évesen azt érzem, hogy már nincs kedvem tanulni, pedig százévesen még rengeteget jártam színházba, akár külföldre is inspirálódni. Nem tudom, mi történhetett. Nincs motivációm. Lehet, hogy poszt-covid-szindrómában szenvedek, bár eddig még megúsztam a betegséget. De az tagadhatatlan, hogy az elmúlt másfél évben felborult az életünk, az életem. Azt érzem, nem lehet egyből újrakezdeni.”
Böhm György elárulta, hogy jelenleg a Prima Primissima-díjátadó gálát rendezi a Müpában, dolgozik A kőszívű ember fiain, és Szikora Róberttel írnak egy Gábor Zsazsáról szóló musicalt. Emellett Juronics Tamással elkészültek a Csárdáskirálynő balettlibrettójával. Pécsett a Kodály Központban lesz a Diótörő, és lehet, hogy rendezi a Maggie és Lillemor című darabot Uhrik Dórával és Vári Évával: „A Puskást feladtuk. Korábban úgy gondoltuk, hogy mi is színpadra állítjuk a sajátunkat, de nem tudtunk megfelelő körülményeket, lehetőségeket teremteni köré.”