Borbély Alexandra: “Már nincs én, csak a mi van – ez az alázat most született meg bennem”

Kicsit bágyadt, egy szemhunyást sem aludtak az éjjel, árulja el. Szeretne végre rendszert vinni az életükbe úgy, hogy az ikerlányaik is biztonságban érezzék magukat, de azért szülőként nekik is jusson idejük a saját testi és lelki egészségükre. Borbély Alexandrát a Nők Lapja Egészség kérdezte.

A teljes interjú a Nők Lapja Egészségben olvasható.

Pár évvel ezelőtt Nagy Ervin azt nyilatkozta róla, néha olyan, mint egy gyerek, nagyon el tud bizonytalanodni, és ilyenkor kell mellé valaki, aki támaszt nyújt. A kérdésre, változtatott-e ezen az anyaság, azt felelte:
“Két kislány mellett többé már nem lehetek én a gyerek. A nyaralás alatt értettem meg, hogy ez egy magasabb szint. Hogy már nincs én, csak a mi van. Ez az alázat most született meg bennem, nyilván annak is köszönhetően, hogy mindenhova együtt mentünk, nem voltak külön utak, egyedül nem mentem sehová. A lányok születése előtt naponta legalább öt programom volt, beleértve a sportot meg a bevásárlást is. Budapesten én nem tudok lazítani, ha véletlenül nem kell sehová se mennem, tuti, hogy elkezdek rendet tenni a szekrényekben, vagy átrendezni a teraszt, mint tegnap is. Vagy főzök, csinálok, mondjuk, egy citromtortát, esetleg Lola kedvencét, a nutellás kalácsot. Addig nem nyugszom, míg tökéletes nem lesz az az étel, előfordul, hogy másnap is megcsinálom a francia hagymalevest, kikísérletezem, hogy valóban finom legyen. Ervin meg nevet rajtam, hogy akkor most egy hétig hagymalevest fogunk enni?! Közben persze lelkiismeret-furdalásom van, hiszen ezt az időt is a gyerekektől veszem el” – árulta el a színésznő.

Az is hozzátette: “A lányaimnál beköszöntött a szeparációs szorongás, bármibe is kezdek, öt perc után odamásznak hozzám, és átfogják a lábamat. Ami persze óriási boldogság, csak érzem, hogy egyre nehezebben engednek el. A nyaralás után Ervinnel megbeszéltük, hogy mostantól új élet kezdődik. Eddig elég spontán módon csináltunk mindent, de ettől kezdve muszáj lesz tudatosabban megterveznünk a napjainkat. Úgy egyeztünk meg, hogy egyik héten Ervin lóg a barátjával, a másik héten én, a harmadik héten pedig együtt megyünk el valahova egyik este. Kell valami rendszer az életünkbe, mert attól a gyerekek is biztonságban érzik magukat.”

Arról szólva, hogy nemrég egy filmfőszerepet kapott és ismét egy anyát kell majd játszania, úgy nyilatkozott:
“Méghozzá egy iszonyú, drámai történetben! Nem tudom, miért éppen ezek a szerepek találnak meg, de Gothár Péter már kezdőként rám osztotta az első magyar sorozatgyilkosnőt. Holott én eredeti terveim szerint azért lettem színész, hogy szórakoztassam az embereket. A szavalóversenyeken a monológom alatt dőltek az emberek a nevetéstől.”

Azt is hozzátette: “Minden nehéz szerep kihívás, és én leginkább ezekre vágyom. Ha, mondjuk, öt olyan pokolian nehéz filmszerepet eljátszhatok életemben, mint amilyen a Testről és lélekről volt, akkor már elégedett leszek. Most például nagyon várom, hogy kijöjjön az Emma és a halálfejes lepke című film. Egy szlovákiai magyar özvegyasszonyt alakítok benne a második világháborúban, akinek rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. Azt hittem, nem élem túl azt a forgatást, egyszer majdnem megfagytam, remegett a kezem, és nem tudtam a fénybe tolni a kiskocsit, amit kellett volna. De hittem a rendezőben, és ha sírva is, de megcsináltam. Még csak egy részletet láttam belőle, de azt sem végig, mert annyira izgultam, hogy eltakartam közben a szemem. Viszont Ervin végignézte, és tetszett neki. De ez a most következő német anya még keményebb szerep lesz. (…) De azért még reménykedem, hátha egyszer komikaként is felfedeznek. Most a jelenre próbálok koncentrálni, arra, hogyan megyek vissza a Katona József Színházba januárban. Így egyeztünk meg az igazgatómmal, Máté Gáborral. Csak két szerepet vennék vissza, az négy este egy hónapban, annyit talán kibírnak nélkülem a lányok. De ahogy lesz, úgy lesz. Nem félek, hogy lemaradok valamiről” – szögezte le a színésznő.

A teljes interjú a Nők Lapja Egészségben olvasható.