Borbély Alexandra, a Katona József Színház színésznője tavaly októberben édesanya lett, ikreknek adott életet. A két kislányról, új életéről és arról is mesélt a Nők Lapjának, hogy visszatekintve mi az, amit őrültségnek érez.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Kérdezett: Koronczay Lilla

„Amikor megtudtam, hogy ikreket várok, hol nevettem, hol sírtam örömömben. Nem is értettem, miért reagálnak legtöbben úgy: „Ikrek? Szegénykém, borzasztó nehéz lesz!” Számomra ez egyáltalán nem volt ijesztő. Mondjuk, soha nem hittem volna, hogy egyszer ikreim lesznek, pedig előfordult a családban, anyai ágon. (…) Édesek, mindig megvárják, míg a másikkal végzek, nem türelmetlenkednek. Mondta is egy nővér a kórházban, hogy nagyon nyugodt babák, és hogy meglátom, azok is maradnak. Eddig nem cáfoltak rá a jóslatra. (…) Volt bennem egy kis félsz, hogy talán nem tudok majd olyan jó anya lenni, mint anyukám, hiszen ő otthon volt velünk, nekem meg iszonyúan fontos a munkám. De szerencsére tévedtem. Mindent feláldoznék ezért a két kis emberért!” – mesélte Alexandra.

A felvetésre, miszerint nyilván remek mintát kapott az édesanyjától, a színésznő elárulta:
„Anyukám mindig azt hangsúlyozta, hogy semmi nem fontos, csak a szeretet. Vigasztalt, ha kellett, mesélt, táncolt velünk. Szerinte a tánc maga az öröm. Miután nemrég látta az öcsém fiát egy buliban ropni, egész héten ezt emlegette: „Képzeljétek, Alex táncolt!” Annyira boldog volt tőle. Én most is járok társastáncra, segít a szülés után összerendeződni.”

A várandósság előtti utolsó filmes munkája, az Emma és a halálfejes lepke, egy cseh-szlovák-magyar-német koprodukció saját bevallása szerint élete eddigi legnagyobb kihívása volt: „Egy özvegyasszonyt játszom 1942-ben egy felvidéki magyar faluban, ahova hol a németek, hol a szlovákok vonulnak be. Voltam víz alatt, fagyoskodtam hosszú órákig egy raktárban, mígnem annyira elgémberedett a kezem, hogy a jelenet végén, amikor egy gyerekkocsit kellett a fénybe tolnom, képtelen voltam megmozdítani az ujjaimat… Nagyon megterhelő volt, de szerintem a lányaim erőt adtak nekem, pedig még nem is tudtam, hogy léteznek. A forgatás végén, tavaly áprilisban derült csak ki, hogy ikreket várok. Utána elfogadtam még egy felkérést egy cseh filmbe, abban meg vadvízi evezni kellett. Visszatekintve én is úgy érzem, hogy őrültség volt, de hál” istennek nem lett semmi bajom. Amikor beszálltam a csónakba, szóltam a kaszkadőrnek, hogy elnézést, de terhes vagyok, ő meg azt felelte: „Tudjuk, ez a karaktere.” Mert a f lmben is kismamát játszom. Erre én: „De én valóban gyereket várok. Sőt kettőt!” Erre ő elképedve: „Akkor azonnal menjen haza, beszélje meg a rendezővel!” Végül leforgattuk a jelenetet, extra biztosítással, az egyik sebes folyószakaszon a legképzettebb kaszkadőr átszállt hozzám. A forgatásnak július elején lett vége, és a babák októberben születtek meg.”

Azt is elárulta: „Bennem erős a kötelességtudat. Addig nem nyugszom, míg tökéletesnek nem érzem, amit csinálok. Ervin próbál ugyan lazítani rajtam, „most ide leülsz, és megiszod ezt a kávét, ezen az öt percen semmi nem múlik”, és igaza van.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.

Nők Lapja 2023.05.03 – 10,11,12,13. oldal