Borgula András, Budapest első zsidó színháza, a Gólem Színház alapító igazgatója, színész, rendező, rádiós műsorvezető, politikai tévéműsorok gyakori szereplője az atempo.sk oldalnak válaszolt. Lapszemle.

Katonadolog című önálló estjét tavaly év végén mutatta be, az előadás ismertetőjében az áll, hogy tizenöt éve hallgatják a színházban, most már hallgassuk mi is. A kérdésre, tényleg annyit beszél-e, Borgula András elmondta: „Nagyon sokat beszélek. Az álladó közlésvágyam nagy szerepet játszott abban, hogy színházzal kezdtem foglalkozni, ahol az embertől elvárják, hogy sokat beszéljen. Van egy közhely, hogy a zsidók egyébként is szeretnek beszélni. Valóban így van, és a zsidó irodalom is végtelen, terjengős. Szerintem ez a korral javul, ha az javulás, hogy egy kicsit már elcsendesülök. Ha túl sokáig vagyok csöndben, megkérdezik: baj van?”

2005-ben alapította Budapest egyetlen zsidó színházát, a Gólem Színházat. Arról szólva, miért lett gólem, elárulta:

„A zsidó hagyományban mélyen gyökerező nevet kerestem, ami mégis túllép azon. A gólem az egyetlen élőlény a zsidó hagyományban, amelyet nem Isten, hanem ember teremtett. Élt, gondolkodott, cselekedett, ahogy egy karakter, addig, amíg a rabbi úgy döntött, hogy a torkába eresztett szöveget kihúzza, és akkor a gólem megint sárrá, vérré, agyaggá vált, amiből összegyúrták. Amíg szöveg volt benne élt. Pont mint a színház. Ha nincs szöveg és leoltjuk a villanyt, a színházi tér egy fekete doboz lesz, ha ismét feloltjuk, és szöveget adunk a színésznek, ismét élni kezd, mint a gólem. A színház tehát olyan, mint a gólem élete. A Gólem Színházban húszezer lego kockából készül egy kétdimenziós gólem figura, aminek a fele van készen. Valamikor tavasszal kirakjuk majd a másik felét, és lesz belőle egy három méter magas lególem.”

Borgula András arról is beszélt, hogy sok mindent ki kell találni, hogyan tartsa fenn magát ma egy független színház, mert ez nem egyszerű dolog, mert az állam kivonul a kultúra-finanszírozás egy részéből. Azt vallják, hogy a napközben a parlamentben, az iskolákban, a munkahelyeken, a hivatalokban megfogalmazott felkiáltójelekből este, a Gólem Színházban kérdőjeleket formálnak:

„Ezt Izraelből hozom magammal, valószínűleg a zsidó kultúrának is fontos része, hogy nincsenek végérvényes kijelentések, egyébként, a vallásban sem. A rabbik között mindegyikük egyenlő, nincs olyan, hogy főrabbi. (Az csak egy tiszteletbeli titulus). Az, hogy kérdőjeleket formálunk a felkiáltójelekből, áttételesen azt jelenti, hogy rengeteget kérdezünk. A próbafolyamat során egymást kérdezzük, és stimuláljuk a kérdések által.