Borgula Andrással, a napokban Budapestért díjjal elismert Gólem Színház és Zsidó Előadóművészeti Központ vezetőjével a Radnóti Színházzal közösen létrehozott új darabjuk apropóján a független színházak helyzetéről, tíz évnyi ZSKF-elnökségről, a főzés szeretetéről és az SZFE jövőre induló zsidó színházi specializációjáról beszélgetett a Kibic Magazin.

„A pandémia előtt nem volt saját helyünk, játszottunk a Tháliától kezdve a Jurányiban, a Sanyi és Aranka Színházon át a 6színen keresztül majdnem mindenhol, ahol lehetett.

Az egészen biztos, hogy a közönségnek sokkal jobb így, hogy van állandó hely, amihez a Gólemet lehet kötni. Magyarországon a közönség helyhez kötődik, ez így alakult történelmileg. (…) Itt a Gólem Központban már száz fölött van a befogadott előadások száma. Viccesen szoktak nekem gratulálni más előadásokhoz is, és nem is hiszik el az emberek, hogy azt nem én rendeztem, de ez most már tényleg nemcsak a Gólem otthona. (…) Közszolgáltatási szerződésünk van a kerülettel, kerületi kultúrát szolgáltatunk, ezért vannak kedvezményeink a kerületi lakosoknak. Részt veszünk a kerület kulturális stratégiájának kialakításában, ezért tíz évig ingyenesen használhatjuk a helyet. Úgy kaptuk meg, hogy nem volt víz, villany, mindent ki kellett építeni, de nem kell fizetnünk bérleti díjat” – fogalmazott Borgula András.

Az alkotó szerint a független színházak léte Magyarországon egyre nehezebb: „A TAO megszűnése után drasztikusan csökkentek a támogatási összegek is. Ez azt jelenti, hogy együttműködésekben kell gondolkodni, ami szerintem a legjobb dolog, ami kijöhet egy ilyen helyzetből. (…) Szerencsére a Radnóti Színház érdeklődött az együttműködés iránt, ugyanis nekik nincs kamaratermük, mi pedig egy remek kis kamaraterem vagyunk. Végül addig beszélgettünk Kovács Adéllal, a Radnóti igazgatójával, amíg megtaláltuk a közös nevezőt. (…) Meghívásos pályázatot írtunk ki, körülbelül tizenkét rendezőt hívtunk meg, fiatalokat, pályakezdőket, akik maximum egy-két éve vannak a pályán, vagy még nem is végeztek, és ez az utolsó évük az egyetemen. Az egyik nyertes Regős Simon, aki az SZFE-nek a fizikai osztályát végzi most, a másik Sahin-Tóth Sára, aki a Freeszfén végzett tavaly. A harmadik darabot én rendezem.

Lehetőséget akartunk adni a rendezőknek, hogy elrugaszkodjanak a megírt anyagtól, ha akarnak. Simon A fegyencgyarmaton című novellát választotta az általam kijelölt 25 lehetséges novellából. Sári Az odú című novellát, én pedig Az éhezőművészt. Mindhárman különböző módon dolgoztuk fel a szöveget, van aki nagyrészt át is írta. Bármilyen furcsán is hangzik, én talán kicsivel optimistább vagyok a fiataloknál, pedig dupla annyi idős vagyok, mint ők, és én csak a hazai pálya jogán veszek részt ebben.

Tehát három egymástól elkülönülő, mégis összecsengő egyfelvonásos darabot fognak látni a nézők. Az előadás címe, mivel annyira szürreális időket élünk: Mintha élne” – mesélte Borgula András.

Arról is faggatták, mit gondol a sajtóban nagy port kavart, újonnan induló zsidó színészképzésről:

„Nagy butaságnak gondolom. Miközben szerintem a legjobb dolog, hogy rajtunk kívül más is akar zsidó színházat csinálni. Persze biztosan nehezen fogom viselni, de lesz egyfajta egészséges verseny. Viszont az nagy probléma, hogy az egész szakma, az összes független színház ma Magyarországon, kevesebb támogatást kap együtt, mint amennyit az EMIH kapott 2019-ben színházalapításra (1 819 735 825 Ft). Természetesen a zsidóság szabad piac. Bárki megszólíthatja a zsidókat. Nem sajátíthatom ki őket magamnak, és senki más sem. De azt gondolom, hogy a zsidó színészképzés szakmailag nehezen értelmezhető. Én 1995-ben alijáztam, Tel-Avivban végeztem az egyetemet, rendező szakon diplomáztam. De ott sem zsidó színészeket képeznek.

Te a zsidó osztályban végeztél? Ugye érezzük, hogy ez a jövőbeli kérdés mennyire képtelenül hat?”