A STEREO AKT vezetőjével, Boross Martinnal az aktivizmus fontosságáról, a civilekkel végzett munkáról, és a kiégésről is beszélgetett Jászay Tamás a Revizor oldalán.
A teljes interjú itt érhető el.
Martin, 35 éves lesz idén. A kérdésre, észleli-e már magán a kiégés jeleit, az alkotó elárulta:
“Damoklész kardjaként lebeg felettem… Viccen kívül: mondtam már a kollégáknak, hogy közel állok hozzá, de nem hiszik el. Az aktivitás ugyanis évről évre nő, miközben naiv és őrült módon a remény sem csökken. Ez nem azt jelenti, hogy vak optimizmusban élek, hanem azt, hogy folyamatosan árral szemben úszunk: aki már kiégett, az nem tudja ezt őszinte és mély hittel csinálni. Nehezek a külső körülmények, de nem vagyok az állandó panaszkodás híve, ahogy a meglévő állapot elfogadásáé sem. A STEREO AKT tíz éve alatt megpróbáltunk új modelleket létrehozni, ami igaz egy próbafolyamat felépítésére, egy előadás formanyelvére vagy a témaválasztásra. Apróságok, de együtt kialakítanak egy struktúrát, ami nekünk és a nézőinknek hivatkozási pont” – számolt be Boross Martin.
A Remény Panzió című előadásuk fikciós kerete szerint a színészei feladják a hivatásukat, helyette panziót nyitnak az aktivistáknak. A kérdésre, neki van-e B terve vagy ezen majd akkor gondolkodik, amikor odaér ahhoz a hídhoz, kifejtette: “Ó, már rengetegszer odaértünk. Nehéz kérdés, mivel én ezt elodáztam kicsit a sok nemzetközi munkával. Az utóbbi öt év (mínusz a pandémia) közel felét külföldön töltöttem, miközben itthon is fixen megszületett az évi legalább egy bemutató. Mobilisak vagyunk, nemzetközi szinten is fenntartható projekteket készítünk, közben pedig rengeteg impulzus ér külföldön: lehet fejlődni, tanulni, idegen kultúrákkal ismerkedni. Ha ez az elem kikerülne a rendszerből, fel kellene tennem a kérdést: akarom-e Magyarországon folytatni? És itt már nem lehet megkerülni a felelősséget; ha elköltözöm az országból, az a csapat végét is jelentené. A feleségem amerikai szabadúszó művész, aki szintén sokfelé dolgozik, így napi szinten előkerül, hogy merre érdemes keresgélni. A Remény Panzió a ’hard exit’-ről szól, arról, hogy mi történik, ha valaki a színház helyett radikálisan másba fog. A ’soft exit’ az, amit évek óta csinálok: több lábon állok, szoros nemzetközi kapcsolatok kialakításán dolgozom.”
Nemrég az Illés utcában megnyílt a STEREO Művház. Arról szólva, biztos-e, hogy ez a legjobb időpont erre, azt felelte: “Vagy a legjobb, vagy a legrosszabb időpont: megment minket vagy csődbe visz, kiderül. Ilyen pillanatokban az előremenekülés az egyetlen valid válasz, és vannak lehetőségek, amiket nem lehet kihagyni. Amikor jelentkeztünk a kedvezményes helyiségbérleti pályázatra, még nem szűnt meg a kata, nem volt rezsiharc, sem infláció vagy energiaválság. Szóval nem racionális a döntés, mégis kézzelfogható lendületet ad, hogy tart valahová a STEREO AKT, mert van egy fizikai helyünk.”
Az előadás adatlapja a Trafó honlapján itt található.