A február 15-én kerül moziba a Nyersanyag című film Boross Martin rendezésében. A Válasz Online munkatársa premier előtti vetítésen láthatta az alkotást, hogy aztán csak hüledezzen: néhány tízmillió forintból is lehet izgalmas, ráadásul a mai magyar valóságról mélységében szóló játékfilmet forgatni. A STEREO AKT társulatának vezetője első nagyjátékfilmjéről beszélt a lapnak.

Boross Martin jelenleg Erdély csodái címmel rendez darabot Kolozsváron:

„Öt éve úgy alakult, hogy egy kolozsvári magyar és egy román független színházzal is jóban lettem. Több vendégelőadásunk is volt Kolozsváron, de ha jól emlékszem, a románok hívtak meg először, hogy tartsak egy workshopot, amelyen jelen voltak helyi magyar színészek is. Ahhoz a szűkebb értelmiségi réteghez tartozik ez a társaság, akik abban érdekeltek, hogy a falak leomoljanak a két nép között. Noha Kolozsváron nem érzékelhető nyílt konfliktus, még ott is párhuzamos világokban élnek – ezen szeretnének változtatni. (…) Áldokumentarista előadást kell elképzelni, amelyben az alaphelyzet hasonló a valósághoz: román és magyar színészek próbálnak együtt dolgozni, együtt élni. A darabban aztán jönnek sorra a gondok, a nagypolitika is megnehezíti a dolgukat: amikor népszavazást írnak ki Székelyföld autonómiájáról, elszabadulnak az indulatok.”

A felvetésre, miszerint saját társulata, a STEREO AKT nem hagyományos színházi megközelítéséről ismert, erős benne ez a fajta társadalmi aktivistáskodás, kifejtette:

„A kezdetektől azon gondolkodtam, mitől hasznos a színház. Szeretem magamat hasznosnak érezni, és ha már művészettel foglalkozunk – ami luxus –, akkor annak legyen értelme is. A kortárs művészetnek millió olyan formája van, amely különleges élményt adhat az embereknek, és ezek mindegyike legitim a legszürreálisabbtól a legrealistábbig. Számomra a legerősebb élményanyagok a személyes és a közösségi témák voltak. A témaválasztásoknak valami személyes gyökere is van természetesen. Én egy fehér, fővárosi felső középosztálybeli családból jövök, ami a társadalom legkevésbé kiszolgáltatott rétege. Családunk részben zsidó származású, és ezzel az örökséggel egy ideig elég sokat foglalkoztam, illetve a bátyám meleg és szivárványcsaládban éli az életét, így közvetve megtapasztaltam bizonyos formáit a kisebbséghez tartozásnak. Emiatt nyilván érzékenyebbé váltam. Az igazi kapudrog viszont az, amikor olyan emberek bízzák rád a történeteiket, akikkel a hétköznapokban nem találkozol. A már említett Cím nélkül volt az egyik első ilyen, amelyben szociális munkás és lakhatási aktivista is részt vett. Olyan aktivista, aki több évtizeden át maga is hajléktalan volt. 

A Nyersanyag című film kapcsán úgy fogalmazott: „Hűbéres országban élünk, ahol még a hűbérúr is hűbéres. A falusi szegények ki vannak szolgáltatva a polgármesternek: segélyek, közmunka… A polgármester ki van szolgáltatva a helyi országgyűlési képviselőnek a fejlesztések miatt. A képviselők pedig a kormányfőnek, aki bármikor bármilyen gombnyomást elvárhat tőlük, s ha esetleg nem kapná meg, az illetőnek vége. Ez a logika, ez a hangulat hatja át az országot – ezért a filmet is. „

Az alkotás története szerint egy filmes csapat érkezik egy távoli faluba, hogy a helyi fiataloknak közösségépítő, művészeti szakkört tartsanak. A filmrendező és társai hamar elnyerik az ott élők bizalmát. Közelebb kerülve hozzájuk felismerik, hogy a faluban félelmetes méreteket ölt az elnyomás. A szálak a települést vezető polgármesterhez vezetnek, aki a legfőbb megélhetést biztosító uborkafarmot is igazgatja. Amikor a filmesek megtudják, hogy a vezető visszaél a hatalmával, a rendező úgy dönt, hogy leleplező dokumentumfilmet forgat róla. Jó szándékú missziója súlyos következményekkel jár. Nagy nyilvánosságot kapott filmjével éket ver a falu ártatlan lakói közé és mindenkit veszélybe sodor.