A február 15-én kerül moziba a Nyersanyag című film Boross Martin rendezésében. A Válasz Online munkatársa premier előtti vetítésen láthatta az alkotást, hogy aztán csak hüledezzen: néhány tízmillió forintból is lehet izgalmas, ráadásul a mai magyar valóságról mélységében szóló játékfilmet forgatni. A STEREO AKT társulatának vezetője első nagyjátékfilmjéről beszélt a lapnak.
Boross Martin jelenleg Erdély csodái címmel rendez darabot Kolozsváron:
“Öt éve úgy alakult, hogy egy kolozsvári magyar és egy román független színházzal is jóban lettem. Több vendégelőadásunk is volt Kolozsváron, de ha jól emlékszem, a románok hívtak meg először, hogy tartsak egy workshopot, amelyen jelen voltak helyi magyar színészek is. Ahhoz a szűkebb értelmiségi réteghez tartozik ez a társaság, akik abban érdekeltek, hogy a falak leomoljanak a két nép között. Noha Kolozsváron nem érzékelhető nyílt konfliktus, még ott is párhuzamos világokban élnek – ezen szeretnének változtatni. (…) Áldokumentarista előadást kell elképzelni, amelyben az alaphelyzet hasonló a valósághoz: román és magyar színészek próbálnak együtt dolgozni, együtt élni. A darabban aztán jönnek sorra a gondok, a nagypolitika is megnehezíti a dolgukat: amikor népszavazást írnak ki Székelyföld autonómiájáról, elszabadulnak az indulatok.”
A felvetésre, miszerint saját társulata, a STEREO AKT nem hagyományos színházi megközelítéséről ismert, erős benne ez a fajta társadalmi aktivistáskodás, kifejtette:
“A kezdetektől azon gondolkodtam, mitől hasznos a színház. Szeretem magamat hasznosnak érezni, és ha már művészettel foglalkozunk – ami luxus –, akkor annak legyen értelme is. A kortárs művészetnek millió olyan formája van, amely különleges élményt adhat az embereknek, és ezek mindegyike legitim a legszürreálisabbtól a legrealistábbig. Számomra a legerősebb élményanyagok a személyes és a közösségi témák voltak. A témaválasztásoknak valami személyes gyökere is van természetesen. Én egy fehér, fővárosi felső középosztálybeli családból jövök, ami a társadalom legkevésbé kiszolgáltatott rétege. Családunk részben zsidó származású, és ezzel az örökséggel egy ideig elég sokat foglalkoztam, illetve a bátyám meleg és szivárványcsaládban éli az életét, így közvetve megtapasztaltam bizonyos formáit a kisebbséghez tartozásnak. Emiatt nyilván érzékenyebbé váltam. Az igazi kapudrog viszont az, amikor olyan emberek bízzák rád a történeteiket, akikkel a hétköznapokban nem találkozol. A már említett Cím nélkül volt az egyik első ilyen, amelyben szociális munkás és lakhatási aktivista is részt vett. Olyan aktivista, aki több évtizeden át maga is hajléktalan volt.
Igazi emberek igazi történeteit elmondani – ez a lehetőség iszonyatos erővel hatott rám.”
A Nyersanyag című film kapcsán úgy fogalmazott: “Hűbéres országban élünk, ahol még a hűbérúr is hűbéres. A falusi szegények ki vannak szolgáltatva a polgármesternek: segélyek, közmunka… A polgármester ki van szolgáltatva a helyi országgyűlési képviselőnek a fejlesztések miatt. A képviselők pedig a kormányfőnek, aki bármikor bármilyen gombnyomást elvárhat tőlük, s ha esetleg nem kapná meg, az illetőnek vége. Ez a logika, ez a hangulat hatja át az országot – ezért a filmet is. “
Az alkotás története szerint egy filmes csapat érkezik egy távoli faluba, hogy a helyi fiataloknak közösségépítő, művészeti szakkört tartsanak. A filmrendező és társai hamar elnyerik az ott élők bizalmát. Közelebb kerülve hozzájuk felismerik, hogy a faluban félelmetes méreteket ölt az elnyomás. A szálak a települést vezető polgármesterhez vezetnek, aki a legfőbb megélhetést biztosító uborkafarmot is igazgatja. Amikor a filmesek megtudják, hogy a vezető visszaél a hatalmával, a rendező úgy dönt, hogy leleplező dokumentumfilmet forgat róla. Jó szándékú missziója súlyos következményekkel jár. Nagy nyilvánosságot kapott filmjével éket ver a falu ártatlan lakói közé és mindenkit veszélybe sodor.