Farkas Franciska új filmje pécsi vetítéséről számolt be a Facebookon, ahol elmondása szerint olyan bántóak voltak a moderátor, Balogh Robert író-újságíró kérdései, hogy végül a nézők álltak ki mellette.

„Rasszista, rosszindulatú és korlátolt volt az összes megszólalása, én bírtam egy darabig, mert a gandhis diákok is részt vettek az eseményen, és azt akartam, lássák, hogyan kell türelmesen, nyitottan és intelligensen reagálni egy teljesen egyértelműen rasszista és kirekesztő szituációban. De a végén már olyan szinten volt bántó Róbert, a moderátor, hogy a nézők felálltak, és elkezdtek bekiabálni, és leállították az egészet” – így számolt be a Facebookon Farkas Franciska színésznő új filmje, a Sopsits Árpád által rendezett Mellékszereplők közönségtalálkozójáról.

Balogh Robert író elmondása szerint máshova esnek a hangsúlyok, szerinte a színésznő félreértette a kérdéseit.

„Hogyan lettem rasszista” – címmel reagált a Facebookon egy hosszabb bejegyzésben.

A bejegyzésben ez áll:

„A mai nap lerasszistáztak. Hát, nem is tudom. Kezdjük az elején.
Felkértek egy filmbemutató levezetésére, elvállaltam.Kértem, hogy megnézhessem online a kópiát, nem kaptam rá lehetőséget.
Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot egy közösségi oldalon a színésznővel, nem reagált a megkeresésemre.Épp az egyik filmjét néztem – abban a hiszemben, hogy másnap lesz a filmbemutató –, amikor csörgött a telefon, hogy hol vagyok. Zakót húztam és kocsiba vágtam magam, és rohantam, hogy mentsem a menthetőt, a lehető legkevesebbet késsek, és bár a filmet sajnos már nem tudtam megnézni, legalább a színésznőt és a közönséget ne várassam még tovább.

Amikor beléptem a moziterembe, már a színpadon beszélt a színésznő. Ő is mentette a menthetőt, és ezzel mentett engem is, a későt, aki eltévesztette a napot. És aki emiatt nagyon restellte magát.

Egymaga ült a közönségével szemben, egymásra hangolódtak, jó hangulatba csöppentem bele. De akkor, ott, én már egy drámába csöppentem, méghozzá olyan szerepben, amikor hiába kértem elnézést – hisz szégyelltem a késést, nem szokásom, éhen is haltam volna, ha ez többször megesik –, attól még én maradtam a rosszfiú.

Még lihegve a rohanástól álltam neki a munkámnak, és kérdeztem. De még ennek előtte a színésznő, Farkas Franciska pár mondatban vázolta, hogy eddig már beszélt az új filmjéről, hogy hány évig forgatták, hogy milyen szerepe volt… Ebből azt szűrtem le, hogy ideje róla beszélni. Mivel több helyen kihangsúlyozta, hogy nemcsak színésznő, hanem modell, drámatanár, szociális munkás, megkérdeztem, hogy melyik is igazán.

Ebből ő a mai facebook-os posztja szerint ezt értette vagy hallotta ki: „az első kérdése az volt, színésznőnek tartom-e magam”. De nem ez volt a kérdésem! És nagyon is számít a különbség. Ég és föld.

Franciskának azt vetettem fel, hogy lehet róla tudni, olvasni, hogy sok mindent csinál, ezért adja magát a kérdés, hogy mi az identitása, a színésznő-e vagy fontosabb más tevékenysége. Ez engem, mint írót, mint újságírót, mint filmeket, színházat szerető és arról rendszeresen író embert kifejezetten érdeklő kérdés, és nyilván azt reméltem, hogy másokat is érdekel. Ő viszont azt írta, hogy én sértegetem. Ami nyilvánvalóan nem állt sem most, sem soha előtte szándékomban. Beszélgetni szerettem volna vele.

A kérdéseimmel később még inkább csak irányokat vázoltam fel, nagy részben olyanokat ráadásul, amikhez hasonlókat korábbi nyilatkozatokban olvastam tőle, azt is remélve, hogy olyan témákat érintünk, amikről szívesen beszél, mert sokszor előkerültek.Arra nem számítottam, hogy minden egyes kérdésemből sértődés támad. Már ott a színpadon. A színésznő jól látható mimikájából, a kérdéseim közbeni félhangos reakcióiból azt éreztem, hogy semmi sem tetszik neki, amit kérdezek. Félreértés ne essék, nem sértegettem, nem támadtam, természetesen ilyen nem állt szándékomban, és a kérdések sem voltak támadók, pláne nem sértők, szándék szintjén egészen biztosan nem.

Azt természetesen nem tagadom el, nem is tehetem, és nem is tenném, hogy ő ezt akkor, vagy később (maga az esemény majdnem egy hete volt már) hogyan élte meg. Én csak azt érzékeltem, hogy láthatóan, és a közönség számára is közvetítve ezt, nem szívesen válaszol a kérdéseimre, ezért is igyekeztem vagy másképp feltenni nagyjából ugyanazt, vagy más irányba menni.

Farkas Franciska szabadon ironizált azon, amit mondok, már a kérdés közben közbevágott, vagy éppen minősített. A beszélgetés közbeni színpadi viszonyt talán érzékelteti, hogy egy általa kedvelt, vagy leginkább kedvelt filmről kérdezve is mellélőttem. Azzal is baja volt, amikor különböző formában arra kérdeztem rá, hogy a származása miatt érte-e sérelem a pályája során. Sértődés volt a reakció erre is.

Két-három kérdés volt csupán, amikor olyan mederben zajlott a párbeszéd, ami egy ilyen jellegű beszélgetésen megszokott. A többi esetben vagy nem kaptam választ, vagy ironizálást, sőt becsmérlő ironizálást.Bevallom, már a második kérdésemre kapott reakció után azt éreztem, hogy az lenne a helyes, ha felállnék a székemből és kisétálnék, magánemberként ezt tettem volna. De itt kérdező voltam, és már a késéssel éppen eleget várattam a közönséget, és mint kiderült hoztam magam azzal leküzdhetetlen hátrányba.

„De a végén már olyan szinten volt bántó Róbert, a moderátor, hogy a nézők felálltak és elkezdtek bekiabálni és lelállították az egészet” – írta Franciska a Facebookon. Valóban volt egy ember, aki felállt és a nézőtérről bekiabált. Szerette volna megtudni, meddig tart még a beszélgetés, mert öt perc múlva el kell indulniuk a gandhis diákoknak a buszhoz.

Fontos dolog, és sokat megmutat számomra, abból, hogy kerekedett ekkora vihar ebből a beszélgetésből, hogy Farkas Franciska felrója nekem ezt a kérdés, hogy “Miért akarsz kilépni, a svájci kurva szerepkörből?” Holott ezt először ő mondta ki, és én visszautaltam a gondolatára, és ez a mondat sem pontosan így hangzott el, arról nem is beszélve, hogy minden kérdés a kontextusában érvényes, nem kiragadva abból.

„Balogh Róbert bejelölt ismerősnek, pedig a végén már büdös cigányozás ment…nemértem…ő az.”Én voltam már életemben büdös zsidó, büdös sváb és büdös cigány is. Egy biztos, fogalmam sincs, mire utal itt, vagy mit és kit idéz, mert én ilyet nem mondtam. Az igaz, hogy bejelöltem Franciskát, de mint fent már írtam, nem később, hanem még a beszélgetés előtt napokkal, hogy felvegyük egymással a kapcsolatot.

A beszélgetés után még röviden beszéltünk Franciskával, jeleztem, hogy szeretnék leülni vele még egy alkalommal, hogy akár egy interjút készítsünk a filmről. Erre ő előbb igent mondott, majd hangosan gondolkodva tovább szőtte a saját véleményét arról, hogy én mit gondolok róla, s azt mondta némileg indulatosabban, hogy nem akar interjút. Ezt tudomásul vettem. Öt nap múltán az erdőben sétáltam a gyerekeimmel, amikor elkezdtek érkezni a felháborodott és a támogató levelek. Hát, így lettem én rasszista. Több országos lap is átvette Farkas Franciska bejegyzését.

Ömlenek a bántó és támogató üzenetek: „A büdös kurva anyádat! Nagyon szerencsés vagy, hogy nem voltam ott Pécsen! Mindketten a híradóban lennénk! Te szerencsétlen köcsög…..” Vagy „Szia Robi! Én nem tudom, mi ez az őrület, de egészen elképesztő! Nem sok nálad nyitottabb, korrektebb embert ismerek. Veled vagyok! Vigyázz magadra!”Szóval, ha én vagyok Magyarországon a legnagyobb rasszista, akkor itt nagyon jó világ van! Köszönöm a figyelmet!” – írta Balogh Robert.

Farkas Franciska új bejegyzésben reflektált a történtekre:

„A közönségtalálkozón történtek, nem azért lettek megosztva, mert egy újságíró nem volt felkészülve, ilyen sajnos rengetegszer előfordul (és tök unalmas- itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nem áll szándékomban bizonyítani semmit, az Uránia Mozi nem hívja többet a moderátort, és bocsánatot kértek tőlem- ha nem volt kínos és bántó a “beszélgetés” akkor a mozi miért határolódik el, miért döntöttek úgy, hogy nem hívják többet?) A magyarázkodásra ennyit idéznék:

„A piszkos mosakszik, a tiszta nem.” WEÖRES SÁNDOR

De mondom, nem ez a lényeg!! Hanem az,hogy megtapasztalhattam hogy az emberek összefognak! Együtt állnak ki valakiért! Hogy eljutottunk oda végre, hogy nem nèzzük csöndben, ha valakit bántanak!! Ez a lényeg!!!” – fogalmazott a színésznő.