A Hab Krisztina Grétájaként és a Tóth János Valikájaként vált országosan ismertté Bozó Andrea Jászai Mari-díjas színésznő. A Kultúra.hu oldalán Papp Tímea kérdezte. Lapszemle.

Pályája kezdetéről mesélt elsőként: „Egyetlen alkalommal jelentkeztem a Színművészetire, és a második rostán kiestem. Azt mondták rólam: pici lány pici hanggal. Később jöttem rá, hogy ez azt jelenti, volt bennem vágy a bennem levő érzelmek kifejezésére, de nem voltak hozzá eszközeim. A Merlin Színház műhelyének, Jordán Tamásnak és Lázár Katinak az érdeme, hogy meglátták, van keresnivalóm a pályán, ez pedig oldotta a zárkózottságomat. Rendkívül hálás voltam a figyelemért, és ezért sem jelentkeztem többet a Színművészetire. Annyi szeretetet kaptam tőlük, hogy azt éreztem, elárulnám őket, ha máshová mennék. Az a gondolkodásmód és színpadi létezés, amit ők képviseltek, nekem „működött”. Azt próbálták átadni, hogy ha belül érzed az általad játszott karakter igazságát, szinte mindegy, hogyan mondod a szöveget, mert ettől az erőtől hitelessé válsz a színpadon. A külsőségek, a „technikázás” nem segítenek, minden a belső útból következik, és ennek a végén, az érzetekből, a szituációkból kel életre egy karakter, és alakul ki az előadás nyelvezete” – mesélte Bozó Andrea.

Bozó Andrea a Merlin Színház, 1999-2000 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt, majd szabadúszó lett, hosszú éveken át, 2002-2011 között pedig az egri Gárdonyi Géza Színház színművészeként dolgozott. Miután férje és igazgatója, Csizmadia Tibor távozott a teátrum éléről, 2011-től ismét szabadúszó, lett, az elmúlt két évben pedig a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház csapatát erősíti.

Arról szólva, milyen a salgótarjáni színházhoz tartozni, kifejtette: „(…) Nagyon izgalmas volt egy színház születésének részese lenni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ott élők nagy része más gondokkal küzd, mint hogy színházjegyet vegyen, de úgy érzem, hogy a városnak nagyon fontos, hogy saját színháza legyen. Épp ezért óriási dolognak tartom, hogy létrejött itt egy önálló társulat.”

Arról szólva, hogy jógaoktatóként is dolgozik, elárulta: „Swami Sivananda módszerén keresztül ismerkedtem meg a jógával, akinek van egy tanítása a gondolat hatalmáról: „Vess el egy gondolatot, lesz belőle egy cselekedet. Vess el egy cselekedetet, lesz belőle egy szokás. Vess el egy szokást lesz belőle egy jellem. Vess el egy jellemet, lesz belőle egy emberi sors.” Ez a tanítás ugyanúgy igaz a színházi alkotófolyamatra, a szerepépítésre, mint az életre. És van egy Sztanyiszlavszkij-idézet, hogy a hangok nem üres magán- és mássalhangzók, hanem mindegyik a lelkünknek egy darabkája, amit a beszéd által adunk át a másik embernek. Ezek a gondolatok egyaránt igazak a színpadra, a jógára, az asztrológiára és általában az emberi kapcsolatokra. Így számomra visszaigazolják és megerősítik, hogy a színház és a lélek elválaszthatatlan egymástól, és nem szűkíthető be a fizikai valóság keretei közé” – fejtette ki Bozó Andrea.